Az életút
Nézd ember!
Hogy remeg kezed!
Ha eltunik tenvilágod,
Megérzed e veszted?
Másé a tiltott gyümölcs
Ízét is más érzi már
Mérge lett csak a tiéd
és az elmúlás...
Küzdöttél és bízva bíztál
Vétkeztél,
Bunhodj!
Elveszett minden részlet
Zavaró és valószerutlen
Klisék, s az a biztos végzet
Üres teljesség
A falakon, melyek körülvesznek
Feldereng néhány hazugság
Idézek egyet, s hogy igazát értsem
Arcomba vésem minden sorát
Mondd hol az az elvont érzés
Ha vagyok, s nem csak látszom lenni
Ez az elmúláshoz kötött lét
Túlontúl rövid felfedezni
Misztikus érvelés és a láz
Vajon hol az igazság
Talán az érem túloldalán
Vagy keressem ideát?
Tapogatódzom vakon és némán
A kiút vágya nem hagy pihenni
Borbe vésve rajtam minden írás
Jeleit nem merem feledni
De az útra magam lépek
S járom, míg a remény éltet
Mert hiszem, hogy a sok hazugság mélyén
Valami még az enyém
Pár érzés, s megannyi rontott lépés
Megalkuvás, meg nem értés
Az élet néha mit sem ér
És most elmúlt, ennyi, vége
Sokat magam sem adnék érte
De mindez én voltam
Az emlék enyém
Ennyi voltam, ennyit értem
Többet vártam, mást reméltem
Az élettol - de mit sem ért
Semmit sem ért
El camino de la vida
Mira humano!
¡Cómo tiembla tu mano!
Si desaparece tu mundo,
¿Sientes esta pérdida?
El sabor de la fruta prohibida
Ya es percibido por otro
Su veneno solo fue tuyo
y la muerte...
Luchaste y confiaste con esperanza
Has pecado,
¡Paga por tus errores!
Todo detalle se ha perdido
Confuso e irreal
Clichés, y ese destino seguro
Una plenitud vacía
En las paredes que te rodean
Resuena alguna mentira
Cito una, para entender su verdad
Grabo cada línea en mi rostro
Dime dónde está esa sensación abstracta
Si existo, y no solo parezco ser
Esta existencia ligada a la muerte
Es demasiado corta para descubrir
Argumento místico y fiebre
¿Dónde está la verdad?
Quizás al otro lado de la moneda
¿O debo buscar la idea?
Tanteo a ciegas y en silencio
El deseo de una salida no me deja descansar
Grabado en mí cada escritura
No me atrevo a olvidar sus signos
Pero camino hacia el camino
Y lo recorro, mientras la esperanza me anima
Porque creo que, en medio de tantas mentiras
Algo aún me pertenece
Unos sentimientos, y muchos pasos equivocados
Conformismo, incomprensión
A veces la vida no vale nada
Y ahora ha pasado, eso es todo, el final
Ni siquiera daría mucho por ello
Pero todo eso fui yo
El recuerdo es mío
Eso fui, eso valgo
Esperaba más, esperaba algo diferente
De la vida - pero no valió nada
No valió nada