Ha Lesz Hajnal
Az éj elért a fal mentén
Mondják reggel itt volt
Talán mindig is állt
Az út itt véget ér
Éjjelre fölémhúzom
Az avart, s alszom tovább
Hajnalsugár, ha ér
Majd újra nézem mindazt
Ami épen maradt még
Ami engem jelent még
És végsõ tettre bírhat
Míg fénye bennem él
Nehogy felkelts azért
Arcom, ha földbe fúrom
Lehet, így jobb, s nem árt
Egy kép magába zár
Feltûnnek régmúltromok
És az egy, ami még áll
Nem kész dõlni még
Hallom, hogy csontom roppan
Vér festi rút falát
Az út itt véget ér
Búcsúzom, fölémhúzom
Az avart, s alszom tovább
Néha fáj
A mélység
Nem enged át
A föld véd
Míg fel bírsz állni
Ha tudsz még járni
Míg véred rohan
Menj tovább!
Ha az ízét érzed
És részed kéred
Míg lelked lobog
Menj tovább!
Cuando Llegue el Amanecer
La noche llegó hasta el borde de la pared
Dicen que la mañana ya está aquí
Quizás siempre ha estado allí
El camino termina aquí
Por la noche me cubro con
La hojarasca y sigo durmiendo
Rayo del amanecer, si llega
Luego vuelvo a mirar todo
Lo que aún permanece intacto
Lo que aún significa algo para mí
Y puede llevar a la acción final
Mientras su luz vive en mí
No me despiertes por eso
Mi rostro, si lo entierro en la tierra
Quizás así sea mejor, y no daña
Una imagen encierra en sí misma
Aparecen ruinas del pasado
Y una que aún se mantiene en pie
Todavía no está listo para caer
Escucho cómo se rompen mis huesos
La sangre tiñe su feo muro
El camino termina aquí
Me despido, me cubro con
La hojarasca y sigo durmiendo
A veces duele
La profundidad
No deja pasar
La tierra protege
Mientras puedas levantarte
Si aún puedes caminar
Mientras tu sangre corre
¡Sigue adelante!
Si sientes su sabor
Y lo reclamas como tuyo
Mientras tu alma arde
¡Sigue adelante!