395px

La Canción de los Lobos

Akela

A Farkasok Dala

Süvölt a zivatar
A felhõs ég alatt
A tél iker fia
Esõ és hó, szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettõs üldözõnk
Kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlõve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De - szabadok vagyunk!

La Canción de los Lobos

Ruge la tormenta
Bajo el cielo nublado
El hijo gemelo del invierno
Lluvia y nieve, caen.

Una desolada llanura
Es donde habitamos;
No hay un solo arbusto, donde
Podamos refugiarnos.

Afuera el frío,
El hambre adentro,
Estos dos nos persiguen
Nos torturan cruelmente;

Y allá el tercero:
Las armas cargadas.
Sobre la blanca nieve
Nuestra sangre roja gotea.

Tenemos frío y hambre
Y atravesando nuestro costado,
Nos toca toda la miseria...
Pero - ¡somos libres!

Escrita por: