A Farkasok Dala

La Canción de los Lobos

A Farkasok Dala

Ruge la tormentaSüvölt a zivatar
Bajo el cielo nubladoA felhõs ég alatt
El hijo gemelo del inviernoA tél iker fia
Lluvia y nieve, caen.Esõ és hó, szakad.

Una desolada llanuraKietlen pusztaság
Es donde habitamos;Ez, amelyben lakunk;
No hay un solo arbusto, dondeNincs egy bokor se', hol
Podamos refugiarnos.Meghúzhatnók magunk.

Afuera el frío,Itt kívül a hideg,
El hambre adentro,Az éhség ott belül,
Estos dos nos persiguenE kettõs üldözõnk
Nos torturan cruelmente;Kínoz kegyetlenül;

Y allá el tercero:S amott a harmadik:
Las armas cargadas.A töltött fegyverek.
Sobre la blanca nieveA fehér hóra le
Nuestra sangre roja gotea.Piros vérünk csepeg.

Tenemos frío y hambreFázunk és éhezünk
Y atravesando nuestro costado,S átlõve oldalunk,
Nos toca toda la miseria...Részünk minden nyomor...
Pero - ¡somos libres!De - szabadok vagyunk!