A Lámpagyújtogató Dala
Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát.
Az ágyból
Idegen szerelmek illata száll az ágyból,
Az ágyból
Idegen szerelmek illata száll az ágyból.
Budapest fényeit már nem én gyújtom meg
Az egész város régóta beteg
És veled is, édes, valahogy másképp van,
Mint ahogyan normálisan lehet.
Budapest fényeit már nem én gyújtom meg
Az egész város régóta beteg
Az egész országban valami másképp van,
Mint ahogyan normálisan lehet.
Enyém volt régen
Az egész város,
A fénynek tudója voltam,
Halállal határos
Szûk utcák hívtak engem,
Ha hívtak, hát mentem,
Vége már.
Zuhan a város,
Zuhan az élet,
Velük zuhanok,
Magam is félek,
Furcsán-hidegen
Égnek a fények,
Áll a bál.
Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll,
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát.
La Canción del Encendedor de Lámparas
La última ansia
Bajo la ventana está
Sobrevivió la noche,
La última ansia
Enciende un cigarrillo
Y en un charco
Se mira a sí mismo.
Del lecho
El aroma de amores ajenos se eleva del lecho,
Del lecho
El aroma de amores ajenos se eleva del lecho.
Las luces de Budapest ya no las enciendo yo
Toda la ciudad está enferma desde hace tiempo
Y contigo, querida, de alguna manera es diferente,
Como no debería ser normalmente.
Las luces de Budapest ya no las enciendo yo
Toda la ciudad está enferma desde hace tiempo
En todo el país algo es diferente,
Como no debería ser normalmente.
Era mía antes
Toda la ciudad,
Era conocedor de la luz,
Casi al borde de la muerte
Calles estrechas me llamaban,
Si llamaban, iba,
Ya se acabó.
La ciudad cae,
La vida cae,
Caigo con ellos,
También tengo miedo,
Extrañamente frías
Brillan las luces,
La fiesta se detiene.
La última ansia
Bajo la ventana está
Sobrevivió la noche,
La última ansia
Enciende un cigarrillo
Y en un charco
Se mira a sí mismo.