A Lámpagyújtogató Dala

La Canción del Encendedor de Lámparas

A Lámpagyújtogató Dala

La última ansiaAz utolsó vágy
Bajo la ventana estáAz ablak alatt áll
Sobrevivió la noche,Túlélte az éjszakát,
La última ansiaAz utolsó vágy
Enciende un cigarrilloEgy cigarettára gyújt
Y en un charcoÉs egy pocsolyában
Se mira a sí mismo.Megnézi magát.

Del lechoAz ágyból
El aroma de amores ajenos se eleva del lecho,Idegen szerelmek illata száll az ágyból,
Del lechoAz ágyból
El aroma de amores ajenos se eleva del lecho.Idegen szerelmek illata száll az ágyból.

Las luces de Budapest ya no las enciendo yoBudapest fényeit már nem én gyújtom meg
Toda la ciudad está enferma desde hace tiempoAz egész város régóta beteg
Y contigo, querida, de alguna manera es diferente,És veled is, édes, valahogy másképp van,
Como no debería ser normalmente.Mint ahogyan normálisan lehet.

Las luces de Budapest ya no las enciendo yoBudapest fényeit már nem én gyújtom meg
Toda la ciudad está enferma desde hace tiempoAz egész város régóta beteg
En todo el país algo es diferente,Az egész országban valami másképp van,
Como no debería ser normalmente.Mint ahogyan normálisan lehet.

Era mía antesEnyém volt régen
Toda la ciudad,Az egész város,
Era conocedor de la luz,A fénynek tudója voltam,
Casi al borde de la muerteHalállal határos
Calles estrechas me llamaban,Szûk utcák hívtak engem,
Si llamaban, iba,Ha hívtak, hát mentem,
Ya se acabó.Vége már.

La ciudad cae,Zuhan a város,
La vida cae,Zuhan az élet,
Caigo con ellos,Velük zuhanok,
También tengo miedo,Magam is félek,
Extrañamente fríasFurcsán-hidegen
Brillan las luces,Égnek a fények,
La fiesta se detiene.Áll a bál.

La última ansiaAz utolsó vágy
Bajo la ventana estáAz ablak alatt áll,
Sobrevivió la noche,Túlélte az éjszakát,
La última ansiaAz utolsó vágy
Enciende un cigarrilloEgy cigarettára gyújt
Y en un charcoÉs egy pocsolyában
Se mira a sí mismo.Megnézi magát.