Láss bennem mást
Tudtam én is, és Õ is tudta,
Hogy senki sem hívta,
A semmibõl a szobámban termett,
És beszélni kezdett:
Barátom, ez hát a hely,
A templom, ahol élsz,
Látom, itt írod a verset,
Mikor éjjel hazaérsz,
Mikor éjjel hazaérsz.
Ismerõs volt, vajon honnan?
Csak annyit tudtam,
Régóta figyelt már engem,
És érteni kezdtem,
Mi ez a furcsa idegen illat,
Mi ez a gyilkos szándék,
Mi ez a furcsa idegen ösztön,
Veszélyes játék.
Nézz rám, és most láss bennem mást,
Mint mit eddig láttál: eszmélj föl!
Mintha egy álom érne véget,
Úgy ébredsz majd az életbõl.
Szívem fölött penge lengett,
És súlyos csend lett.
Megjegyeztem, amit mondott,
Minden hangot,
Vagy lehet, hogy saját szavaim szóltak,
És õ csak hallgatott gyáván?
Beszélt bennem, ami voltam:
Varázsló és sámán!
Nézz rám, és most láss bennem mást,
Mint mit eddig láttál: eszmélj föl!
Mintha egy álom érne véget,
Úgy ébredsz majd az életbõl.
Láss bennem mást!
Mírame de otra manera
Sabía yo también, y él lo sabía,
Que nadie me llamó,
De la nada apareció en mi habitación,
Y comenzó a hablar:
Amigo, este es el lugar,
El templo donde vives,
Veo que aquí escribes el verso,
Cuando regresas a casa por la noche,
Cuando regresas a casa por la noche.
Era familiar, ¿de dónde?
Solo sabía eso,
Hacía tiempo que me observaba,
Y empecé a entender,
Qué era ese extraño olor,
Qué era esa intención asesina,
Qué era ese extraño instinto,
Un juego peligroso.
Mírame, y ahora mírame de otra manera,
Distinto a lo que has visto antes: ¡despierta!
Como si un sueño llegara a su fin,
Así despertarás de la vida.
Una espada se cernía sobre mi corazón,
Y un silencio pesado reinaba.
Recordé cada palabra que dijo,
Cada sonido,
O tal vez eran mis propias palabras las que hablaban,
¿Y él solo escuchaba cobardemente?
Hablaba en mí lo que era:
¡Mago y chamán!
Mírame, y ahora mírame de otra manera,
Distinto a lo que has visto antes: ¡despierta!
Como si un sueño llegara a su fin,
Así despertarás de la vida.
¡Mírame de otra manera!