A Zafír Égen Túl
Néma már, az alkonyatban sír a táj
Nincs fény, a hanton fekszünk O és én
Egy nõi név hómárványba karcoltan
Egy síró, örök éj
Lásd, hogy merre megy az új világ
És lásd célod, s nem végzeted vár
És szállj, újra szállj szabadon
Mert az élet szele már fúj
A sápadt zafír égen túl
Égek, akár egy tüzes mag
Hideg fényû messzi csillag
Vakon száguldó tudat
Várom, az út merre mutat
Fáj, mit mögöttem hagyok
Fájjon, én mégis indulok
Szemem egy sugártól lesz vak
Hív a fény, hogy induljak
Izzó homok talpam alatt, célom rég mögöttem maradt
A távolban egy ábránd fogad: Élet s halál, mind ugyanaz?
Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz?
Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz?
Te kinek ha nem mondják magadban bízni sem bírsz?
És mondd, mi kell, hogy a világot ÍGY fogadd el?
Évek, lassuló léptek, néztek, így hova érek
Képek - már semmit sem értek, félek - de van megoldás
Nem leszek egy kõbe vájt név,
Kereszten egy megkopott kép
Elfelejtett régi évszám
Emlék csak egy korhadt táblá
Más Allá del Zafiro en el Cielo
Nada ya, en el atardecer llora el paisaje
No hay luz, en la colina yacemos tú y yo
Un nombre de mujer tallado en mármol de luna
Un llanto, una noche eterna
Mira hacia dónde va el nuevo mundo
Y ve tu objetivo, no tu destino esperado
Y vuela, vuela de nuevo libremente
Porque el viento de la vida ya sopla
Más allá del pálido zafiro en el cielo
Ardo como una semilla ardiente
Una estrella lejana de fría luz
Una conciencia ciega que corre a ciegas
Espero, hacia dónde señala el camino
Duele, lo que dejo atrás
Que duela, aún así me marcho
Mis ojos se ciegan por un rayo
La luz llama para que parta
La arena ardiente bajo mis pies, mi objetivo quedó atrás hace tiempo
En la distancia una ilusión me espera: ¿Vida y muerte, son lo mismo?
¿Qué sabes tú, que sin un objetivo no llegas a ningún lado? ¿Qué ves?
Tú, que te quedas en silencio y esperas sin voz ¿Por qué lloras?
Tú, que si no te dicen no puedes confiar en ti mismo ¿Qué necesitas?
Y dime, ¿qué se necesita para aceptar el mundo ASÍ?
Años, pasos que se ralentizan, miran, así a dónde llego
Imágenes - ya no entiendo nada, tengo miedo - pero hay una solución
No seré un nombre tallado en piedra,
Una imagen desgastada en una cruz
Un antiguo año olvidado
Un recuerdo solo en una tabla podrida