Elbaszott Szerelem
Csak bámultam a képed,
Olyan kurva nagy ez a végtelen,
Miért vagyok az egyetlen a földön,
Aki veled együtt lenni képtelen.
Mert néha hányok, úgy hiányzol,
Más nők csak seggek, mellek és nagy fejek,
Jó lenne együtt nevetni újra,
Hogy köpik egymást szembe a minta emberek.
Üvölts,
Csak halljam, hogy még élsz legalább.
Siess! gyerünk!
Szökjünk meg! induljunk már!
Rohanj! ne félj!
Hátha majd nem látja senki!
Csak én
Hogy mennyire szép,
Hogy mennyire más,
Ez az arc, ez a hang, ez a szem,
Ez az orr, ez a száj.
Csak felfal belül,
Reménytelen.
Mert ez egy elbaszott szerelem!
Micsoda elbaszott szerelem!
Talán máskor,
Lélegeztetnélek szájba szájból,
Mint egy fuldokló az élet vízében,
Beleivott, s csalódott hitében,
Közel vagy hozzám mégis távol!
Egy szó, egy pillanat, mosolyogsz,
Ez a szívemben marad! és ennyi!
Ölelhet sok nyálas, faszfej,
Egyik sem fog úgy szeretni,
Mint én!
Mert ennyire szép,
Mert ennyire más,
Ez az arc, ez a hang, ez a szem,
Ez az orr, ez a száj.
Csak felfal belül,
Reménytelen.
Mert ez egy elbaszott szerelem.
Micsoda elbaszott szerelem.
Csak bámultam a képed…
Olyan kurva nagy ez a végtelen,
Egyszer majd elfelejtelek téged,
És nem fog fájni fejem.
De most még téged látlak
Utcákon és tereken,
Reggel a májkrémes kenyeren,
Boltban a mosószereken,
A hazug tekinteteken,
Biztonsági felvételeken,
Minden ordító gyereken,
Mozikban a sírós részeken,
Könnybe lábadt szemeken,
Kérlek, ne magyarázd meg nekem!
Mert ez egy elbaszott szerelem.
Micsoda elbaszott szerelem.
Verknipte Liefde
Ik staarde naar je foto,
Zo verdomd groot is deze eindeloosheid,
Waarom ben ik de enige op aarde,
Die niet bij jou kan zijn.
Want soms moet ik kotsen, zo mis ik je,
Andere vrouwen zijn gewoon konten, borsten en grote koppen,
Het zou fijn zijn om weer samen te lachen,
Terwijl de standaard mensen elkaar in het gezicht spugen.
Schreeuw,
Laat me horen dat je tenminste nog leeft.
Haast je! Kom op!
Laten we ontsnappen! Laten we gaan!
Ren! Wees niet bang!
Misschien ziet niemand het!
Alleen ik
Hoe mooi het is,
Hoe anders het is,
Dit gezicht, deze stem, deze ogen,
Deze neus, deze mond.
Het vreet me van binnen op,
Hopeloos.
Want dit is een verknipte liefde!
Wat een verknipte liefde!
Misschien een andere keer,
Zou ik je mond-op-mond beademen,
Als een verdrinkende in het water van het leven,
Die het heeft gedronken, en teleurgesteld in zijn geloof,
Je bent dichtbij, maar toch ver weg!
Een woord, een moment, je glimlacht,
Dit blijft in mijn hart! En dat is het!
Zoveel slijmerige, klootzakken kunnen je omhelzen,
Geen van hen zal je zo liefhebben,
Als ik!
Want zo mooi,
Want zo anders,
Dit gezicht, deze stem, deze ogen,
Deze neus, deze mond.
Het vreet me van binnen op,
Hopeloos.
Want dit is een verknipte liefde.
Wat een verknipte liefde.
Ik staarde naar je foto...
Zo verdomd groot is deze eindeloosheid,
Op een dag zal ik je vergeten,
En zal mijn hoofd niet meer pijn doen.
Maar nu zie ik je nog steeds
Op straten en pleinen,
In de ochtend op de broodjes met paté,
In de winkel bij de wasmiddelen,
Bij de leugenachtige blikken,
Op beveiligingscamera's,
Bij elk schreeuwend kind,
In de bioscoop bij de treurige scènes,
In de tranende ogen,
Alsjeblieft, leg het me niet uit!
Want dit is een verknipte liefde.
Wat een verknipte liefde.