Ahogyan Múlik az Álom
Megérint a hosszú út után
Mintha csak egy álom
Lenne e zord valóság.
Ágyhoz kötve több sebbõl vérzem
Hang nélkül tûröm, tûröm e sivár létet.
A sötétség magával ránt
Oda ahol senki nem vár ránk
A falon túl nem látod már,
Ahogy múlik az álom.
A kéz mi felemelt hozzá
Hagyd, hogy lesújtson reád,
És újra meglátod
Ahogy múlik az álom.
Mondd, ki tudhatja hol kezdõdött?
Ki tudhatja mikor lesz vége
Folytatódik egy másik térben
Vagy a porhüvellyel együtt
Meghal az árva lélek?
Tépd le szárnyaim
Vájd belém karmaid
Talán túl az idõ homályán
Újra az út eleje vár.
Tépd le szárnyaim
Vájd belém karmaid
Talán túl az idõ homályán
Egy újabb illúzió vár…
Como se Desvanece el Sueño
Me toca después de un largo camino
Como si fuera solo un sueño
Esta dura realidad.
Atado a la cama sangro por varias heridas
Sin emitir sonido, soporto, soporto esta vida desolada.
La oscuridad arrastra consigo
Hacia donde nadie nos espera
Más allá de la pared ya no ves,
Como se desvanece el sueño.
La mano que te levantó hacia él
Deja que caiga sobre ti,
Y verás de nuevo
Como se desvanece el sueño.
Dime, ¿quién puede saber dónde comenzó?
¿Quién puede saber cuándo terminará?
Continúa en otro espacio
O junto con el ataúd
Muere el alma huérfana?
Arranca mis alas
Clava tus garras en mí
Quizás más allá de la neblina del tiempo
El comienzo del camino espera de nuevo.
Arranca mis alas
Clava tus garras en mí
Quizás más allá de la neblina del tiempo
Otra ilusión espera...