Végsõ Felvonás
Valami feszít itt belül
Fáj az élet.
Az igazságtalanság mondd
Miért gyõzhet?!
Összetört minden, elveszett
Nem érzem azt, mi velem született.
Minden harc elbukás.
A remény mint kõ, zuhan tovább.
És mindaz mit hittem a múlté már,
Miért is folytatnám.
Ez az önzõ lét, sivár vágy
Hamvaidból épült vár,
S mint forgószél sodorja szét
És véget ér e kínzó lét.
A változás nem jön,
De már nem is várom
Közben az idõ eljár rajtam
És minden máson.
A múltból élek
A végsõ jelenben,
Reményem nincs, nincs a jövõben.
Kiégve minden legbelül,
A közömbösség láncra ver.
Álszent hazugság, ez vagy ember
Ha megkapod, amit akartál
Más is kell…
Minden feszít legbelül
Fáj az élet
A keserû valóság
Megedzett a véghez.
Építõ rombolás utolérte magát
S jutalmunk lesz a magány
Halál.
Acto Final
Algo aprieta aquí adentro
La vida duele.
La injusticia, dime
¿Por qué triunfa?!
Todo está roto, perdido
No siento lo que nació conmigo.
Cada batalla perdida
La esperanza cae como una piedra.
Y todo lo que creía que era pasado
¿Por qué seguiría?
Esta existencia egoísta, un deseo árido
Un castillo construido de tus cenizas,
Y como un torbellino lo arrastra todo
Y termina esta vida tortuosa.
El cambio no llega,
Pero ya no lo espero
Mientras el tiempo pasa sobre mí
Y sobre todo lo demás.
Vivo en el pasado
En el acto final,
No tengo esperanza, no hay futuro.
Quemado por dentro,
La indiferencia me encadena.
Falsa hipocresía, ¿es esto lo que eres?
Si obtienes lo que querías
Necesitarás algo más...
Todo aprieta por dentro
La vida duele
La amarga realidad
Me ha endurecido hasta el final.
La destrucción constructiva nos alcanzó
Y nuestra recompensa será la soledad
La muerte.