Végsõ Felvonás

Acto Final

Végsõ Felvonás

Algo aprieta aquí adentroValami feszít itt belül
La vida duele.Fáj az élet.
La injusticia, dimeAz igazságtalanság mondd
¿Por qué triunfa?!Miért gyõzhet?!
Todo está roto, perdidoÖsszetört minden, elveszett
No siento lo que nació conmigo.Nem érzem azt, mi velem született.

Cada batalla perdidaMinden harc elbukás.
La esperanza cae como una piedra.A remény mint kõ, zuhan tovább.
Y todo lo que creía que era pasadoÉs mindaz mit hittem a múlté már,
¿Por qué seguiría?Miért is folytatnám.
Esta existencia egoísta, un deseo áridoEz az önzõ lét, sivár vágy
Un castillo construido de tus cenizas,Hamvaidból épült vár,
Y como un torbellino lo arrastra todoS mint forgószél sodorja szét
Y termina esta vida tortuosa.És véget ér e kínzó lét.

El cambio no llega,A változás nem jön,
Pero ya no lo esperoDe már nem is várom
Mientras el tiempo pasa sobre míKözben az idõ eljár rajtam
Y sobre todo lo demás.És minden máson.
Vivo en el pasadoA múltból élek
En el acto final,A végsõ jelenben,
No tengo esperanza, no hay futuro.Reményem nincs, nincs a jövõben.

Quemado por dentro,Kiégve minden legbelül,
La indiferencia me encadena.A közömbösség láncra ver.
Falsa hipocresía, ¿es esto lo que eres?Álszent hazugság, ez vagy ember
Si obtienes lo que queríasHa megkapod, amit akartál
Necesitarás algo más...Más is kell…

Todo aprieta por dentroMinden feszít legbelül
La vida dueleFáj az élet
La amarga realidadA keserû valóság
Me ha endurecido hasta el final.Megedzett a véghez.
La destrucción constructiva nos alcanzóÉpítõ rombolás utolérte magát
Y nuestra recompensa será la soledadS jutalmunk lesz a magány
La muerte.Halál.