Az Érzékelés Kapui
„Ha az érzékelés kapui kitisztulnak,
Minden a maga valójában jelenik meg
Végtelen és szent lényében"
Mondd mit ér mit látsz
Mit ér e szenvedés
Ha mindaz mit eléd tár
Csak hypnagóg képzelgés.
A színfalak mögött
Minden mocskos és sivár
Szintetikus vak árnyak
Miket leplez a hazugság.
Ahogy füstként ellepi
A felismerés az elmét
Úgy éled át a különbséget
Mi a lét és létezés.
Mesterséges édent teremtve
Megáll az idõ, tágul a tér
A belsõ világ megtestesülése
Egy letisztult életkép.
Nyisd ki a szemed!
Álmaidban gyakran
Felvillan egy kép
Porban látod önmagad
Tested merev jég.
Arcod ezer ránca
A szenvedések ára
Szemed tükrében
E világ hanyatlása.
Nyisd ki a szemed!
Állj ellen a kísértésnek!
Mi egy emberként csábít
A tudatlanság mélyére.
Nyisd ki a szemed!
Hagyd, hogy éljek!
Én látni akarok
Érezni a fû illatát
Látni a tiszta napot.
Hagyd, hogy éljek
Én hinni akarok
Érezni a szabadságot
A szabad akaratot.
Las Puertas de la Percepción
Si se despejan las puertas de la percepción,
Todo se muestra tal como es
En su infinita y sagrada esencia.
Dime qué valor tiene lo que ves
Qué valor tiene este sufrimiento
Si todo lo que se te presenta
Es solo una ensoñación hipnagógica.
Detrás de las cortinas
Todo es sucio y sombrío
Sombras sintéticas ciegas
Que la mentira oculta.
Como el humo que envuelve
La mente al reconocimiento
Así experimentas la diferencia
Entre la existencia y el ser.
Creando un edén artificial
El tiempo se detiene, el espacio se expande
La encarnación del mundo interno
Una imagen de vida purificada.
¡Abre los ojos!
A menudo en tus sueños
Aparece una imagen
Te ves a ti mismo en el polvo
Tu cuerpo como hielo rígido.
Mil arrugas en tu rostro
El precio del sufrimiento
En el reflejo de tus ojos
El declive de este mundo.
¡Abre los ojos!
¡Resiste la tentación!
Lo que te seduce como individuo
Hacia las profundidades de la ignorancia.
¡Abre los ojos!
Permíteme vivir
Yo quiero ver
Sentir el aroma de la hierba
Ver el día claro.
Permíteme vivir
Yo quiero creer
Sentir la libertad
La libre voluntad.