Asztrálpor
Nézd, ez fény, vajon mit érlel
Lénye mindent beragyog
Lehetne tán maga az ember
De lelke védtelen, s gyarló
Hol van megírva
Hogy nem létezik végzet?
Egyszer majd, ha a fény kialszik
És a valóság részt követel
Feltûnik majd, milyen törékeny
Volt az, mit világnak hittek
A végtelen mindenben létezik
Asztrálpor kavarog, örvénylik
Épp mintha látnád,
S mégsem találnád
Így lett megírva, benne lebeg a végzet
Épp ahogy teremthet,
El is emészthet
Éltet, emészthet
Fényt ád, sötétbe tör
Mint érzés vagy képzet
Asztrálpor kavarog, testet ölt
Fényt ád, sötétbe tör
Kavarog - testet ölt
Egyensúly, alapja létnek
Részben, s egészben
Az ellentétre épül minden
Káosz, s harmónia egyben
Polvo astral
Nézd, esta luz, ¿qué madura?
Su esencia todo ilumina
Podría ser el propio ser humano
Pero su alma es vulnerable y frágil
¿Dónde está escrito
Que el destino no existe?
Algún día, cuando la luz se apague
Y la realidad reclame su parte
Se hará evidente lo frágil
Que era lo que creían mundo
El infinito existe en todo
El polvo astral se agita, remolina
Como si lo vieras,
Y aún así no lo encontraras
Así está escrito, el destino flota en él
Justo como puede crear,
También puede consumir
Da vida, consume
Da luz, se adentra en la oscuridad
Como sensación o imaginación
El polvo astral se agita, toma forma
Da luz, se adentra en la oscuridad
Se agita - toma forma
Equilibrio, base de la existencia
Parcial, y total
Todo se construye sobre la contradicción
Caos, y armonía juntos