Egyedül
Magamban ülök - a múltat rágva
Mit vétettem, mit tehettem
Mi volt, mire nincs bocsánat
S két lelket szétfeszíthet
Van egy érzés - nem hagy nyugodni
Mélyrõl szól - hol üres minden
Eszköz voltam - enyhítsek
S eldobtak - más tûnt fel
Ne a mélybe nézz, ne is az égre
Végre egyszer a szemeimbe
Ne kérdezz, ne is szólj
Búcsúzz,s menj - hátra se fordulj
Visszanézve - tiszta minden
Filtárul, mit függöny takart
Ócska színpad, elöl, s mögötte
Nem óv már, nem tagad
Visszatért hát, újra itt van
Az üresség - átjár, magába zár
Ha volt is lelkem, elfelejtem
Kéz kézzel szórom a magány magvát
Más fájdalma, mit se számít
Megég az, ki a tûzzel játszik
És a csíra szárba szökken
Ím sorsom kertje - e csillogó, rideg világ...
...vár - nyugodtan bejöhetsz
Ha épp ürességre vágysz
(S tudom, hogy vágysz)
Magadban ülsz majd - a múltat rágva
Mit vétetél, mit tehettél
Mi volt, mire nincs bocsánat
Mire már nem lehet mentség
Lesz egy érzés, nem hagy nyugodni
Mélyrõl szól, hol üres minden
Eszköz voltál - s most hogy vége
A hideg már belõled tör fel
Solo
Magamban ülök - masticando el pasado
Qué hice mal, qué pude hacer
Qué fue, a qué no hay perdón
Y puede desgarrar dos almas
Hay un sentimiento - que no me deja en paz
Que viene desde lo profundo - donde todo está vacío
Fui un instrumento - para aliviar
Y me desechó - alguien más llamó la atención
No mires hacia lo profundo, ni hacia el cielo
Finalmente, mírame a los ojos una vez
No preguntes, ni hables
Despídete, vete - sin mirar atrás
Mirando hacia atrás - todo es claro
Se despliega un velo, lo que la cortina ocultaba
Un escenario barato, delante y detrás
Ya no protege, ya no niega
Así que regresó, está de vuelta
El vacío - lo atraviesa, se encierra en sí mismo
Aunque tuve un alma, la olvidaré
Mano a mano siembro la semilla de la soledad
El dolor de los demás, no importa
Quien juega con fuego se quema
Y la semilla brota
Aquí está mi destino - este brillante, frío mundo...
...espera - puedes entrar con calma
Si es que anhelas el vacío
(Y sé que lo anhelas)
Estarás solo contigo mismo - masticando el pasado
Qué hiciste mal, qué pudiste hacer
Qué fue, a qué no hay perdón
A lo que ya no hay excusa
Sentirás algo, que no te dejará en paz
Que viene desde lo profundo, donde todo está vacío
Fuiste un instrumento - y ahora que ha terminado
El frío ya surge de ti