Ataraxia
Éjjeli szellem kísértése
Emlékek megidézője
Az élet határát átlépni
A halál arcát meglátni
Egyedüléttel szembesülve
Ébredés és végítélet
Reszketés, zord félelem
Mit a reggel fénye nem ijeszt el
Átok ül most már minden réten
Átkozottak a fák körülöttem
Mérgezett víz élteti
A megújult valóság gyökereit
Végleg összefonódott képek
Tépik szét a régi időket
Az emlékek elhalványulnak
Többé már ki nem szabadulnak
Többé már ki nem szabadulnak
Álommá alakult homályos árnyak
Önmagam lettem a sírásó
A régi világot elhantoló
Kezdetét vette egy másik élet
Ahol minden pillanat küzdelem
Hallom a végső harangszót
Nincs már többé visszaút
Örökké bolyongok a kihalt tájban
Keresem, aki ugyan azt látja
A halott vidéket átható
A mindent fenntartó álmodót
A mindent fenntartó álmodót
Aki nem az árnyak közül való
A szavak végleg elcsitultak
A kimondhatatlan uralma
Szabja át a megdermedt tájat
Névtelenül honol végig a lápon
Maga mögött nevezi meg az eget
A földre száműzi a fellegeket
Lábnyomai az örök átok
Ami eltaposta a valóságot
Én hoztalak le ide
Az élők közé vittelek
Magadat tetted meg uralkodóvá
S mindenki mást a szolgáddá
Az arcodba nézek
De fel már nem ismerlek
Szemem előtt szürke homály
A gondolat mindent átformált
Megjött hát a megváltó
A mindent átváltoztató
A képzeteket elhozó
Az örök létet átformáló
Azt akartad, hogy végleg elvesszek
Hogy a sötét útvesztődben keringjek
De megtaláltam a nem várt kiutat
Már nem raboskodom az uralmad alatt
Szabadságomat ünneplem
Bár még mindig szüntelenül kísértesz
Eggyé váltunk már örökre
De nincs már hatalmad felettem
Ataraxia
El espíritu nocturno acecha
Invocador de recuerdos
Cruzar el límite de la vida
Ver el rostro de la muerte
Enfrentándome a la soledad
Despertar y juicio final
Temblor, temor severo
Que la luz de la mañana no disipa
Una maldición yace sobre cada campo
Malditos son los árboles a mi alrededor
El agua envenenada da vida
A las raíces de la realidad renovada
Imágenes entrelazadas para siempre
Desgarrando los tiempos antiguos
Los recuerdos se desvanecen
Ya no pueden escapar más
Ya no pueden escapar más
Las sombras borrosas se convierten en sueños
Me he convertido en el sepulturero
Enterrando el mundo antiguo
Comenzó otra vida
Donde cada momento es una lucha
Escucho la campana final
Ya no hay vuelta atrás
Vago eternamente por el paisaje desolado
Buscando a quien ve lo mismo
El soñador que impregna la tierra muerta
Manteniendo todo
Manteniendo todo
Quien no es de entre las sombras
Las palabras finalmente se aquietaron
El dominio de lo inefable
Transforma el paisaje congelado
Anónimamente deambula por el pantano
Detrás de sí nombra el cielo
Destierra las nubes a la tierra
Sus huellas son la maldición eterna
Que aplastó la realidad
Te traje aquí
Te llevé entre los vivos
Te hiciste dueño
Y a todos los demás tus siervos
Miro tu rostro
Pero ya no te reconozco
Ante mis ojos, una neblina gris
El pensamiento lo transforma todo
Ha llegado el redentor
El transformador de todo
El que trae las visiones
Que moldea la eterna existencia
Querías que desapareciera por completo
Que vagara en tu laberinto oscuro
Pero encontré la salida inesperada
Ya no estoy bajo tu dominio
Celebro mi libertad
Aunque aún me persigues sin descanso
Nos hemos fusionado para siempre
Pero ya no tienes poder sobre mí