Fallen Leaves
Az ősz átka mindent felemésztett
A fák koronái a földön enyésznek
Megsárgult, elhalt Lombok
Arany tengerben várják a holnapot
Várnak és várnak az örök magányra
De a szél viszi őket az ismeretlen tájra
Idegen földre és idegen tájra
Nem jutnak el az örök halálba
Némán hangtalanul
Ködként foszlik szét ez az élet
Mint az elszáradt levél
Mely egy őszi estén
Örökre a földre hull
Betemet mint a frissen leesett hó
Elrejtve és elfeledve
Az ősz átka mindent elér
Végtelen álmokat tép szét
Az ébredést viszi magával
Az örök homály birodalmába
Fáklyát gyújt az elveszett világban
Fényt visz az átkozott ingoványba
Félelemtől reszket a csend
De soha nem pusztult eddig még el
Farkasok üvöltik a hajnal hangját
Fátyolos éjt köddé változtatják
A nappalt dicsőítik az éjjelek után
Mert nem némasággal várják a mát
És végül itt maradsz a sötét pagonyban
Mert várnod kell míg félsz
A végső őszi éjtől
Fallende Blätter
Der Fluch des Herbstes hat alles verzehrt
Die Kronen der Bäume verfallen zu Staub
Gelbe, tote Blätter
Warten im goldenen Meer auf den Morgen
Warten und warten auf die ewige Einsamkeit
Doch der Wind trägt sie in unbekannte Landschaften
In fremdes Land und fremde Gefilde
Sie erreichen nicht den ewigen Tod
Stumm und lautlos
Zerfällt dieses Leben wie Nebel
Wie das vertrocknete Blatt
Das an einem Herbstabend
Für immer zu Boden fällt
Bedeckt wie der frisch gefallene Schnee
Versteckt und vergessen
Der Fluch des Herbstes erreicht alles
Zerreißt endlose Träume
Er bringt das Erwachen mit sich
In das Reich der ewigen Dunkelheit
Er entzündet eine Fackel in der verlorenen Welt
Bringt Licht in den verfluchten Sumpf
Die Stille zittert vor Angst
Doch sie ist bisher nie gestorben
Wölfe heulen den Klang der Dämmerung
Verwandeln die neblige Nacht in Dunst
Sie preisen den Tag nach den Nächten
Denn sie erwarten den Morgen nicht in Stille
Und schließlich bleibst du hier im dunklen Dickicht
Denn du musst warten, solange du Angst hast
Vor der letzten Herbstnacht.