Fallen Leaves
Az ősz átka mindent felemésztett
A fák koronái a földön enyésznek
Megsárgult, elhalt Lombok
Arany tengerben várják a holnapot
Várnak és várnak az örök magányra
De a szél viszi őket az ismeretlen tájra
Idegen földre és idegen tájra
Nem jutnak el az örök halálba
Némán hangtalanul
Ködként foszlik szét ez az élet
Mint az elszáradt levél
Mely egy őszi estén
Örökre a földre hull
Betemet mint a frissen leesett hó
Elrejtve és elfeledve
Az ősz átka mindent elér
Végtelen álmokat tép szét
Az ébredést viszi magával
Az örök homály birodalmába
Fáklyát gyújt az elveszett világban
Fényt visz az átkozott ingoványba
Félelemtől reszket a csend
De soha nem pusztult eddig még el
Farkasok üvöltik a hajnal hangját
Fátyolos éjt köddé változtatják
A nappalt dicsőítik az éjjelek után
Mert nem némasággal várják a mát
És végül itt maradsz a sötét pagonyban
Mert várnod kell míg félsz
A végső őszi éjtől
Fallen Leaves
The curse of autumn consumed everything
The crowns of the trees perish on the ground
Yellowed, dead leaves
In a sea of gold, they await tomorrow
Waiting and waiting for eternal loneliness
But the wind carries them to unknown lands
To foreign soil and foreign lands
They don't reach eternal death
Silently, soundlessly
This life dissipates like fog
Like a dried leaf
Which on an autumn evening
Forever falls to the ground
Covered like freshly fallen snow
Hidden and forgotten
The curse of autumn reaches everything
It tears apart endless dreams
It takes awakening with it
Into the realm of eternal darkness
Lighting a torch in the lost world
Bringing light to the cursed marsh
Silence trembles with fear
But it has never been destroyed before
Wolves howl the sound of dawn
Turning the veiled night into mist
They praise the day after the nights
For they do not await tomorrow in silence
And in the end, you remain in the dark thicket
Because you must wait until you fear
The ultimate autumn night