Fallen Leaves
Az ősz átka mindent felemésztett
A fák koronái a földön enyésznek
Megsárgult, elhalt Lombok
Arany tengerben várják a holnapot
Várnak és várnak az örök magányra
De a szél viszi őket az ismeretlen tájra
Idegen földre és idegen tájra
Nem jutnak el az örök halálba
Némán hangtalanul
Ködként foszlik szét ez az élet
Mint az elszáradt levél
Mely egy őszi estén
Örökre a földre hull
Betemet mint a frissen leesett hó
Elrejtve és elfeledve
Az ősz átka mindent elér
Végtelen álmokat tép szét
Az ébredést viszi magával
Az örök homály birodalmába
Fáklyát gyújt az elveszett világban
Fényt visz az átkozott ingoványba
Félelemtől reszket a csend
De soha nem pusztult eddig még el
Farkasok üvöltik a hajnal hangját
Fátyolos éjt köddé változtatják
A nappalt dicsőítik az éjjelek után
Mert nem némasággal várják a mát
És végül itt maradsz a sötét pagonyban
Mert várnod kell míg félsz
A végső őszi éjtől
Hojas Caídas
El hechizo del otoño lo consume todo
Las coronas de los árboles yacen en el suelo
Hojas amarillentas y marchitas
En un mar dorado esperan el mañana
Esperan y esperan la eterna soledad
Pero el viento las lleva a tierras desconocidas
A tierras extrañas y desconocidas
No llegan a la muerte eterna
En silencio, sin hacer ruido
Se desvanece como niebla esta vida
Como la hoja marchita
Que en una noche de otoño
Caerá para siempre al suelo
Sepultada como la nieve recién caída
Oculto y olvidado
El hechizo del otoño todo alcanza
Desgarra sueños infinitos
Lleva consigo el despertar
Al reino de la eterna oscuridad
Enciende una antorcha en el mundo perdido
Lleva luz a los pantanos malditos
El silencio tiembla de miedo
Pero nunca ha perecido hasta ahora
Los lobos aúllan al sonido del amanecer
Transforman la noche velada en niebla
Alaban al día después de las noches
Pues no esperan el mañana en silencio
Y al final te quedas en la oscuridad del bosque
Porque debes esperar hasta que temas
La noche de otoño final