Memento Vivere
Kinek van annyi bátorsága
Hogy a bálványban a szörnyet meglássa
Újrakezdeni, megint élni
Mindent kalapáccsal teremteni
Magam akartam, hogy észre vegyem
A szemek mögött rejlő ürességet
A tekintetekből jöttem rá
Hogy itt egyedül maradtam örökre
Nincs olyan, aki elakarna veszni
Aki a kalapácsot újra felemelné
Erővel lesújtani mindarra
Ami a félelem forrását táplálja
A villám jöttét hirdetnétek
De elpusztulni nem mernétek
Táncolni próbáltok a kötélen
De fösvénységtek üvölt az égbe
Végigtekintek a ködös pusztán
De már csak dermedt emlék az egykori táj
Sötétség borítja be a valóságot
Ahol minden csak árnyéka önmagának
Elkorhadt már mindaz mi látható
Beborított mindent a hajnali hó
Fehér lepelben hűen őrzi
A láthatatlan világ emlék képeit
Az örök lét után vágyódva
Az életet végleg feláldozva
A hófedte tájban betakarva
Az érinthetetlen elcsitulva
Mindent széthordott a fagyos szél
Elveszett már a megszokott kép
Az élet a halállal átitatva
A kezdet a véggel lezárva
Fertőzött minden gondolat
Az elmúlás jelenvalóságával
Minden csak véges és múló álom
A felébredés az illúziót
Végleg a valóságba zárja
Kitudna még olyat gondolni
Amiben a vég meg nem látszódik
Üresen és végtelenül
Az életet választani emlékül
Az életet választani emlékül
Életben maradni végtelenül
Recuerda Vivir
¿Quién tiene tanta valentía
Para ver al monstruo en el ídolo?
Comenzar de nuevo, vivir de nuevo
Crear todo con un martillo
Quería darme cuenta por mí mismo
De la vacuidad detrás de los ojos
De las miradas me di cuenta
Que aquí me quedé solo para siempre
No hay quien quiera perecer
Quien levantaría de nuevo el martillo
Golpear con fuerza todo
Lo que alimenta la fuente del miedo
Anunciarían la llegada del rayo
Pero no se atreverían a perecer
Intentan bailar en la cuerda
Pero su avaricia grita al cielo
Miro a través de la llanura brumosa
Pero ya es solo un recuerdo congelado del paisaje anterior
La oscuridad cubre la realidad
Donde todo es solo una sombra de sí mismo
Todo lo visible ya se ha podrido
La nieve matutina lo ha cubierto todo
Fielmente guarda todo
En la imagen de la memoria del mundo invisible
Anhelando la eterna existencia
Sacrificando finalmente la vida
Envuelto en el paisaje nevado
Lo intocable se calma
El viento helado ha dispersado todo
La imagen familiar se ha perdido
La vida impregnada de muerte
El comienzo cerrado con el final
Todas las ideas infectadas
Con la realidad de la presencia de la muerte
Todo es solo un sueño finito y pasajero
El despertar de la ilusión
Finalmente encerrado en la realidad
¿Quién podría pensar en algo
Donde el final no se ve?
Vacío y eterno
Elegir la vida como recuerdo
Elegir la vida como recuerdo
Permanecer vivo eternamente