Titkok A Sûrû Ködben
Végtelenül magas falként
Tornyosul elõttem a köd.
Tökéletes formát alkot,
Megfejthetetlen titkokat rejt.
Megnyit elõttem egy ösvényt,
Melyen végig kell menjek.
Tompulnak érzékszerveim,
Átadom magam az ismeretlennek...
Egyre bentebb érek...
S egyre sötétebb van...
Úgy érzem már jártam itt,
Réges rég, egy szebb világban.
Térdre esek a rám törõ fájdalomtól,
Emlékképek milliói kínoznak.
Érzem szívemben a kard pengéjét...
De nem most hatolt belém:
Hanem egy elfeledett korban.
A köd lassan felszáll a földrõl
Egy új világ tárul ki elõttem
Hóvihar tombol, sötét van
Boldog vagyok, újra hazatértem!
Secretos en la Niebla Segura
Como una pared infinitamente alta
Se eleva la niebla ante mí.
Forma perfecta crea,
Esconde secretos insondables.
Se abre ante mí un sendero,
Que debo recorrer por completo.
Mis sentidos se embotan,
Me entrego a lo desconocido...
Cada vez más adentro llego...
Y cada vez más oscuro está...
Siento que he estado aquí antes,
Hace mucho tiempo, en un mundo más bello.
Caigo de rodillas por el dolor que me abruma,
Millones de recuerdos me atormentan.
Siento la hoja de la espada en mi corazón...
Pero no es ahora que penetra en mí:
Sino en una era olvidada.
La niebla lentamente se levanta del suelo,
Un nuevo mundo se despliega ante mí.
Una tormenta de nieve arremete, está oscuro,
¡Soy feliz, he vuelto a casa!