Titkok A Sûrû Ködben

Secretos en la Niebla Segura

Titkok A Sûrû Ködben

Como una pared infinitamente altaVégtelenül magas falként
Se eleva la niebla ante mí.Tornyosul elõttem a köd.
Forma perfecta crea,Tökéletes formát alkot,
Esconde secretos insondables.Megfejthetetlen titkokat rejt.

Se abre ante mí un sendero,Megnyit elõttem egy ösvényt,
Que debo recorrer por completo.Melyen végig kell menjek.
Mis sentidos se embotan,Tompulnak érzékszerveim,
Me entrego a lo desconocido...Átadom magam az ismeretlennek...

Cada vez más adentro llego...Egyre bentebb érek...
Y cada vez más oscuro está...S egyre sötétebb van...
Siento que he estado aquí antes,Úgy érzem már jártam itt,
Hace mucho tiempo, en un mundo más bello.Réges rég, egy szebb világban.

Caigo de rodillas por el dolor que me abruma,Térdre esek a rám törõ fájdalomtól,
Millones de recuerdos me atormentan.Emlékképek milliói kínoznak.
Siento la hoja de la espada en mi corazón...Érzem szívemben a kard pengéjét...
Pero no es ahora que penetra en mí:De nem most hatolt belém:
Sino en una era olvidada.Hanem egy elfeledett korban.
La niebla lentamente se levanta del suelo,A köd lassan felszáll a földrõl
Un nuevo mundo se despliega ante mí.Egy új világ tárul ki elõttem
Una tormenta de nieve arremete, está oscuro,Hóvihar tombol, sötét van
¡Soy feliz, he vuelto a casa!Boldog vagyok, újra hazatértem!