Vízió
Filmet nézel éppen, vagy ez a saját életed
A különbség így utazás közben nem is fontos neked.
Vigyázz rá, hogy soha ne fordítsd meg a tükörképeket,
Visszajárnak fordulnának az emberi életek.
Nem tudni semmit, az lenne az ideális állapot,
Mikor az ártatlan naivak álmát nyugodtan alhatod.
És nem menekülni, egyre újabb agyat korbácsoló
Ködös révületbe, mely ingatag, mint a civilizáció.
Hittük, hogy van másik világ,
Ami adható az kapható
A tükör végül összetört,
Szertefoszlott minden vízió.
Ezrek állnak sorban, látszólag érthetetlenek.
Honnan jönnek, hová mennek ezek a szomorú emberek.
Csak a szemek, a szemek ne lennének olyan vádlóan átláthatók,
A szájuk talán imát mormol, vagy átkot hord a szó.
Egy tér közepén állsz vacogva, ruhátlanul,
Hogy égni vagy lógni fogsz, csak attól függ, milyen évet írunk.
Nem menekülsz, ha fel nem ébredsz vagy a film el nem szakad,
De happy end-del is véget érhet és tapsolni is szabad.
Hittük, hogy van másik világ,
Ami adható az kapható
A tükör végül összetört,
Szertefoszlott minden vízió.
Visión
Filmas una película en este momento, o es tu propia vida
La diferencia mientras viajas no es importante para ti.
Ten cuidado de nunca voltear las imágenes en el espejo,
Regresarían, se volverían las vidas humanas.
No saber nada, ese sería el estado ideal,
Cuando puedes dormir tranquilamente el sueño de los inocentes y naíf.
Y no huir, cada vez más azotado por mentes nebulosas
En un éxtasis inestable, como la civilización.
Creíamos que existía otro mundo,
Que se podía dar y recibir,
El espejo finalmente se rompió,
Se desvanecieron todas las visiones.
Miles están en fila, aparentemente incomprensibles.
De dónde vienen, a dónde van esas personas tristes.
Solo los ojos, ojalá no fueran tan acusadoramente transparentes,
Quizás sus bocas murmuran oraciones o llevan maldiciones en sus palabras.
Estás en medio de un espacio temblando, desnudo,
Si arderás o colgarás, depende de qué año estemos viviendo.
No huyes, a menos que despiertes o la película se corte,
Pero también puede terminar con un final feliz y se permite aplaudir.
Creíamos que existía otro mundo,
Que se podía dar y recibir,
El espejo finalmente se rompió,
Se desvanecieron todas las visiones.