Újászülettett
Új testet s új lelket adott
szárnyaival vállamhoz ért,
két szemével a szemembe nézett,
s a világot láttam, mit senki sem ért.
Látom s hallom,
egy altatódalt dúdol,
az arcán pergett egy könnycsepp
s a háborúra gondolt.
Halálom napján, ha visszanézek
mély kétség járja át lelkemet
s remegõ hangom az õ szaván szól,
lesz-e majd, aki eltemet.
Mindent égetõ, máglyák hamvát,
a szél kavarja.
Ifjak s vének vérével festi,
fohászát falra.
Szemében láttam a koponyák hegyét,
a vértõl áztatott Golgotát,
s láttam csalódva kínjai közt,
égni a béke templomát.
Renacido en horror
Un nuevo cuerpo y un nuevo espíritu dio
con sus alas tocó mi hombro,
con sus dos ojos me miró a los míos,
y vi el mundo, lo que nadie entendió.
Veo y escucho,
canta una canción de cuna,
una lágrima rodó por su rostro
y pensó en la guerra.
En el día de mi muerte, al mirar atrás
una profunda duda atraviesa mi alma,
mi voz temblorosa habla con sus palabras,
¿habrá alguien que me entierre?
Quema todo, las cenizas de las hogueras,
las revuelve el viento.
Pinta con la sangre de jóvenes y ancianos,
una plegaria en la pared.
En sus ojos vi la cima de los cráneos,
el Gólgota empapado de sangre,
y vi con desilusión entre sus tormentos,
cómo arde el templo de la paz.