Eltörölt Világ
Mindenek felett,
Akaratom teljes tudatában
Egy új isten vezet, ki meglátja
Vérzõ lelkem a sárban.
Mindenek felett,
Egy csalhatatlan igaz érzés áll
Világ gyûlölet,
Isten eldobott világa felett.
Mindenek felett, megfáradt
Lelkemet kutyák falják
Hogy ne halljam már az utolsó
Igaz ember hazug szavát.
Már nem vezérel a vágy,
Sem az élet, sem a szerelem vágya,
Elfojtott dühöm nem vezet,
Gonosz szavaim szándékával.
Szép hitvesem látom
Egy törött tükörben
Ruháját mossa
Vértõl hófehérre
Romok közt egy meztelen gyermek
A friss hóban egyhelyben áll,
Könnyes szeme nem hiszi el,
hogy senkije se matradt már.
Remegõ ajkain idegen szavak,
Kérdez vádol de senki nem felel,
Látja, hogy nincs több igaz ember,
S a szégyentõl testem élve bomlik el.
Mundo Borrado
Por encima de todo,
En plena conciencia de mi voluntad
Un nuevo dios lidera, que ve
Mi alma sangrante en el barro.
Por encima de todo,
Un sentimiento verdadero e infalible se alza
Odio en el mundo,
Por encima del mundo abandonado por Dios.
Por encima de todo, exhausto
Mis perros devoran mi alma
Para no escuchar más la última
Falsa palabra de un verdadero hombre.
Ya no me guía el deseo,
Ni el deseo de vida, ni el deseo de amor,
Mi ira sofocada no conduce,
Con la intención de mis malvadas palabras.
Veo a mi hermosa esposa
En un espejo roto
Lavando su ropa
De sangre a blanco como la nieve.
Entre ruinas, un niño desnudo
Permanece inmóvil en la nieve fresca,
Sus ojos llorosos no pueden creer
Que nadie más lo haya lastimado.
En sus labios temblorosos hay palabras extrañas,
Pregunta y acusa pero nadie responde,
Ve que no hay más verdaderos hombres,
Y la vergüenza desgarra mi cuerpo vivo.