A Tûz Éjszakája
Magába foglaló világ végén
A természet fonta a sorsod
Tanultad ezer hazug nyelven,
A fügefa csak fügét teremhet
Élni születtél nem istennek
Anya szült, kit megölt a bánat
Adott tüzet egy vadléleknek
S hitte az átölelt test sohasem fájhat
Mély, mély ez az érzés
Belülrõl feszít kívülrõl eltakar
Gyermek vagy kit az anyja altat
S én fogom kezed, õrzöm álmodat
De az álmot gyilkolja az ébredés
S a világ megsebzi homlokod
Szemedbe vér folyt, eltûnt mi szép volt
Hát könnyezni többé már nincs okod
Harci ménekkel indulunk. Új feltámadás
La Noche del Fuego
Magába foglaló világ végén
En el fin del mundo abrazador
Aprendiste en mil lenguas mentirosas,
El higo solo puede dar higos
Naciste para vivir, no como un dios
Una madre que parió, que la tristeza mató
Le dio fuego a un alma salvaje
Y creyó que el cuerpo abrazado nunca dolería
Profundo, profundo es este sentimiento
Desde adentro presiona, desde afuera cubre
Eres un niño que su madre arrulla
Y yo tomaré tu mano, protegeré tu sueño
Pero el sueño lo mata el despertar
Y el mundo hiere tu frente
Sangre corre por tus ojos, lo hermoso desapareció
Así que ya no hay razón para llorar
Partimos con caballos de guerra. Un nuevo renacer