Angyalok Nyelvén
A véred hulljon záporban
Gyûlöllek, vágylak, kívánlak
Vadgesztenye illatod álmomban érzem
A lelkemet megöli, a testedet nézem
Ez az élet nekem szörnyû adósság
De adósa már csak neked vagyok
Megtanított félni a jóság
S gyûlölni gesztenye illatod
Imádtam ízed s lélegzeted
Mert bármi voltál a vérem voltál
Megálmodtalak és teremtettelek
Égõ izmaim csak érted égtek
De te más emberek verejtékét hordtad
Míg én imádtam kasmír bõröd illatát
S idegen lelkek termékeny vére
Bejárta tested minden zugát
Az angyalok nyelvén szólt a tested
Bár szeretet már rég nem volt benned
S az új világ így talált meg engem
Porladó múlt, rothadó kezdet
En la lengua de los ángeles
A tu sangre que caiga en cascada
Te odio, te deseo, te anhelo
Siento tu aroma a castañas en mis sueños
Tu alma me mata, observo tu cuerpo
Esta vida para mí es una terrible deuda
Pero solo contigo soy deudor
Me enseñaste a temer la bondad
Y a odiar tu aroma a castañas
Amaba tu sabor y tu aliento
Porque eras mi todo, eras mi sangre
Te soñé y te creé
Mis músculos ardían solo por ti
Pero tú llevabas el sudor de otros
Mientras yo amaba el aroma de tu piel de cachemira
Y la sangre fértil de almas extrañas
Recorría cada rincón de tu cuerpo
Hablaba en la lengua de los ángeles tu cuerpo
Aunque el amor ya no estaba en ti desde hace tiempo
Y así me encontró el nuevo mundo
Un pasado desmoronado, un comienzo podrido