Az Út végén (A Vándor)
Orion:
Ha hinnél, mit tennél?
Ha látnád, hogy élnéd túl, az út végét?
Ha hinnél még?
Ha hívnál, mit kérnél?
Ha várnál, miért félnél tőlem,
Ha hinnél még?
Egy szál gyertya ég, az én vagyok.
Óvlak még, itt vagyok,
De ha kialszik a fény, a Vándor útra kél,
És nincs tovább.
Anya hangja:
Nézd! Ő egy gyermek, aki fél.
Aki nem tudja még, ha vágyak nélkül él,
Nem lobban a tűz, nem ragyog a fény,
Elnyeli majd a feledés.
Uriel:
Nézd! Ő egy Utazó, aki fél.
Vitorláját nem tépi a szél, eltévedt az élet tengerén,
Nem mozdul a víz, nem várja a rév,
Elnyeli majd a feledés.
Kórus:
Küldj érte hírnököt,
Adja át egy új élet ígéretét.
Hívd Őt, hogy jöjjön el,
A tűznél ülve dúdolja egy új dal kezdetét.
Al Final del Camino (El Vagabundo)
Orion:
Si creyeras, ¿qué harías?
Si vieras cómo sobrevivirías al final del camino?
Si aún creyeras,
Si me llamaras, ¿qué pedirías?
Si esperaras, ¿por qué temerías a mí,
Si aún creyeras?
Una vela arde, soy yo.
Todavía te protejo, aquí estoy,
Pero si la luz se apaga, el Vagabundo emprende el camino,
Y no hay vuelta atrás.
Voz de la Madre:
¡Mira! Es un niño que tiene miedo.
Que aún no sabe que si vive sin deseos,
No se encenderá el fuego, no brillará la luz,
La olvidanza lo devorará.
Uriel:
¡Mira! Es un Viajero que tiene miedo.
Su vela no es arrancada por el viento, se ha perdido en el mar de la vida,
El agua no se mueve, no espera la orilla,
La olvidanza lo devorará.
Coro:
Envía un mensajero por él,
Entrega la promesa de una nueva vida.
Llámalo para que venga,
Sentado junto al fuego, tararea el comienzo de una nueva canción.