A Titkos Út
Aragorn:
Itt állok előtte erős akarattal.
Látod, én vagyok az, a vérvörös hajnal.
Egy új nap hírnöke, ezrek reménye!
És én nem félek hősi útra lépni.
Jönnek a holtak, én hívom őket.
Félhomályból, elfeledett népet.
Árnyak úsznak, kelnek a holtak!
Esküszegők, a kürt találkára hív!
Aragorn és Éowyn:
Indulok, jó barát, ne sirass könnyet!
Itt a szó vége, nem kísérlek téged.
Fájdalom látni kalitkába zárt lelked.
Lovas nép lánya, ő is harcra termett!
S kinek adok számot, ha Te elveszel?
Maradjak veszteg kicsikart esküvel?
Bátyád szava megtart, nem engedem!
Bátyám szava megtart, indulnom kell!
Elfordulok tőled, tedd el kezedet!
Térdelek előtted, ellököd kezemet.
Engedj utamra, vár a végzetem!
Engedj szárnyalnom a dicsőség felé!
Nem. Nem engedem…
El Camino Secreto
Aragorn:
Aquí me paro frente a ti con una voluntad fuerte.
Ves, soy yo, el amanecer sangriento.
El mensajero de un nuevo día, la esperanza de miles.
Y no tengo miedo de emprender un camino heroico.
Los muertos vienen, los llamo.
Desde la penumbra, un pueblo olvidado.
Las sombras se deslizan, los muertos se levantan.
Juramentos rotos, el cuerno llama al encuentro.
Aragorn y Éowyn:
Me marcho, buen amigo, no derrames lágrimas.
Aquí termina la palabra, no te acompañaré.
Es doloroso ver tu alma encerrada en una jaula.
Hija de un pueblo de jinetes, también naciste para la batalla.
Y a quién rendiré cuentas si tú te vas?
¿Debo quedarme inmóvil con un juramento forzado?
La palabra de mi hermano se cumple, ¡no lo permitiré!
La palabra de mi hermano se cumple, debo partir.
Me alejo de ti, retira tu mano.
Me arrodillo ante ti, empujas mi mano.
Déjame seguir mi camino, mi destino me espera.
¡Déjame volar hacia la gloria!
No. No lo permitiré...