Gollam Dala
Gollam:
Most csendben fekszik az álnok Zsákos,
Fullánk kardja az övben rejtve vár.
Szegény árva fejünk most elviszi őket,
A Toronyhoz, a halott mocsáron át.
Sompolyogtunk, settenkedtünk, és éhesek vagyunk!
Jaj, szegény kis Gollam, így hova jutunk?
Hideg ujjak szorítják rossz gazda torkát…
És újra miénk lesz, miénk lesz a Drágaszág!
A lelkiismeret:
Utunk nem tart örökké, és Gollam jó.
Egyszer, mint minden hobbit… ó, halihó!
Mezőn szalad, kék ég alatt, egyszer talán,
Az eljövendő új nap hajnalán!
Gollam:
Szméagol!
De nem teheti, hisz ígéret köti,
De a Banya! Ó, a Banya majd megsegít.
És a barlang mélyén majd holtan fekszik,
A rút hobbitot eltemetik, falujában elfelejtik…
Gollam:
De csak csendben, tervünk legyen rejtve!
Sompolygásunk véget ér.
De csak halkan, s következő hajnal,
Ó! jutalom jár mindenért.
Gollam Dala
Gollam:
En silencio yace el falso Bolsón,
Su espada envenenada espera oculta en su cintura.
La pobre cabeza huérfana nos guía ahora,
Hacia la Torre, a través del pantano de los muertos.
¡Nos arrastramos, acechamos y tenemos hambre!
¡Ay, pobre Gollam, ¿a dónde vamos?
Dedos fríos aprietan la garganta del mal amo...
¡Y una vez más será nuestro, nuestro será la Tierra Media!
La conciencia:
Nuestro camino no dura para siempre, y Gollam es bueno.
Algún día, como todo hobbit... ¡oh, hola!
Correrá por prados, bajo el cielo azul, quizás alguna vez,
¡En el amanecer de un nuevo día por venir!
Gollam:
¡Smeagol!
Pero no puede, está atado por una promesa,
¡Pero la Banya! Oh, la Banya lo salvará.
Y en lo profundo de la cueva yacerá muerto,
Enterrarán al hobbit feo, lo olvidarán en su aldea...
Gollam:
Pero en silencio, mantengamos nuestro plan oculto.
Nuestra furtiva marcha llega a su fin.
Pero suavemente, y en el próximo amanecer,
¡Oh! habrá recompensa por todo.