Galadriel Tükre
Galadriel:
Nézd, most tükör lesz a víz,
És a szíved messzire hív,
Ha elhiszed, amit látsz.
Igaz valóságon túl,
Csak a végzetbe visz az út.
Mondd, elhiszed, amit látsz?
Szíved nem szól, nincs hangja már.
Szemed nem lát a köd fátylán át.
Figyelj, az erdő csendben néz,
Hitünk most a tét.
Hidd el, amit érzel!
Más, öreg a világ.
Halld most Lórien szavát!
Hidd el, amit érzel!
Szíved nem szól, nincs hangja már.
Szemed nem lát a köd fátylán át.
Változik a szél,
Csendből háború kél,
Eltűnik a dal,
Lassan, nyomtalan.
Ó, miért? Ó, miért?
Galadriel és a tündék kórusa:
Ó, ne kérdezd, hogy miért
Tűnik el minden, ami szép volt, ami jó!
Lassan indulunk, vár ránk valahol a hajó.
Szíved nem szól, nincs hangja már.
Szemed nem lát a köd fátylán át.
El Espejo de Galadriel
Galadriel:
Mira, ahora el agua será un espejo,
Y tu corazón llama desde lejos,
Si crees lo que ves.
Más allá de la verdadera realidad,
Solo el destino te lleva por el camino.
Dime, ¿crees lo que ves?
Tu corazón no habla, ya no tiene voz.
Tus ojos no ven a través del velo de la niebla.
Escucha, el bosque mira en silencio,
Nuestra fe está en juego.
¡Cree en lo que sientes!
El mundo es diferente, más viejo.
¡Escucha ahora la voz de Lórien!
¡Cree en lo que sientes!
Tu corazón no habla, ya no tiene voz.
Tus ojos no ven a través del velo de la niebla.
El viento cambia,
La guerra surge del silencio,
La canción desaparece,
Poco a poco, sin dejar rastro.
¡Oh, por qué? ¡Oh, por qué?
Galadriel y el coro de los elfos:
¡Oh, no preguntes por qué
Todo lo hermoso, todo lo bueno desaparece!
Poco a poco partimos, un barco nos espera en algún lugar.
Tu corazón no habla, ya no tiene voz.
Tus ojos no ven a través del velo de la niebla.