Álom
Fénylett az hold,
mikor szólt egy hang az éjben,
halkan mesélt,
szava könnyen szállt a szélben,
átkarolt lágyan
és eltűntünk az éjben.
Hát jöjjön az álom,
hol volt, hol nem volt
az éjjel most csak rólunk szól.
Bármerre jártunk,
a táj szép, mint az éden,
ültünk a holdon
és úszkáltunk a fényben,
két elhulló csillaggal
labdáztunk az égen
elszédít az álom,
hol volt, hol nem volt
az éjjel most csak rólunk szól.
Az álom de szép volt,
csak ránk várt az égbolt,
a hajnal szele hív el engem,
nem lát már a vén hold.
A virágok unták,
hogy állnak kinn a réten,
pillangóvá váltak
és elszálltak a szélben,
a víz lágy csókot vált
tűz szerelmével
kár, hogy csak álom,
hol volt, hol nem volt
a hajnal már nem rólunk szól.
Az álom de szép volt,
csak ránk várt az égbolt,
a hajnal szele hív el engem,
nem lát már a vén hold.
Sueño
Fénix la luna,
una voz en la noche habló,
habló suavemente,
sus palabras se llevaron con el viento,
nos abrazamos suavemente
y desaparecimos en la noche.
Que venga el sueño,
una vez, en un lugar lejano,
esta noche solo se trata de nosotros.
Donde sea que fuimos,
el paisaje es tan hermoso como el Edén,
nos sentamos en la luna
y nadamos en la luz,
jugamos con dos estrellas fugaces
en el cielo,
el sueño nos mareó,
una vez, en un lugar lejano,
esta noche solo se trata de nosotros.
El sueño fue tan hermoso,
el cielo nos esperaba,
el viento del amanecer me llama,
la vieja luna ya no ve.
Las flores se aburrieron
de estar en el campo,
se convirtieron en mariposas
y volaron con el viento,
el agua intercambió suave besos
con el fuego del amor,
qué lástima que solo sea un sueño,
una vez, en un lugar lejano,
el amanecer ya no es sobre nosotros.
El sueño fue tan hermoso,
el cielo nos esperaba,
el viento del amanecer me llama,
la vieja luna ya no ve.