Bántottál
Képzeletben még
jók vagyunk, mint rég
álmainkban még
minden, minden szép
bárcsak tudnám,
hová s mért tűnt el annyi érzés
fáj, hogy így történt,
a szó is nehéz.
Bántottál, szavad szíven talál
tudom, nem számít, mégis fáj.
Bántottál, és most úgy nézel rám,
tőlem ezer mérföldnél is
messzebb vagy talán.
Visszafordulnék
egy bíztató szóért.
Ha úgy volnánk, mint rég,
el sem indulnék.
Bárcsak azt érezném,
semmiség, ami történt
nem temetném el
a kettőnk szerelmét.
Bántottál, szavad szíven talál
ne félj, nem sírok, mégis fáj.
Bántottál, néha úgy nézel rám,
távolabb vagy minden nappal már
nem hagyod, hogy elmondhassam,
rossz vagy hozzám.
Bántottál, túl vagy minden csodán,
mi csak ránk várt sok év során
bántottál
s végre látnom kell már,
neked, amit én adhattam
ennyit ér csupán.
Me Lastimaste
En nuestra imaginación
aún somos buenos, como solíamos ser
tenemos sueños
en los que todo es hermoso
si tan solo supiera
dónde y por qué desaparecieron tantos sentimientos
duele, que así haya sucedido
la palabra también es pesada.
Me lastimaste, tus palabras hieren el corazón
sé que no importa, pero aún duele.
Me lastimaste, y ahora me miras de esa manera
tal vez estás más lejos de mí
que a mil millas de distancia.
Me volvería atrás
por una palabra de aliento.
Si fuéramos como antes
ni siquiera comenzaría.
Ojalá pudiera sentir
que lo que pasó es insignificante
no enterraría
nuestro amor.
Me lastimaste, tus palabras hieren el corazón
no temas, no lloraré, pero duele.
Me lastimaste, a veces me miras de esa manera
estás más lejos cada día
no permites que te diga
qué mal eres para mí.
Me lastimaste, estás por encima de cualquier milagro
que esperamos durante tantos años
me lastimaste
y finalmente debo ver
que para ti, lo que yo podía dar
tiene poco valor.