Bántottál

Me Lastimaste

Bántottál

En nuestra imaginaciónKépzeletben még
aún somos buenos, como solíamos serjók vagyunk, mint rég
tenemos sueñosálmainkban még
en los que todo es hermosominden, minden szép
si tan solo supierabárcsak tudnám,
dónde y por qué desaparecieron tantos sentimientoshová s mért tűnt el annyi érzés
duele, que así haya sucedidofáj, hogy így történt,
la palabra también es pesada.a szó is nehéz.

Me lastimaste, tus palabras hieren el corazónBántottál, szavad szíven talál
sé que no importa, pero aún duele.tudom, nem számít, mégis fáj.
Me lastimaste, y ahora me miras de esa maneraBántottál, és most úgy nézel rám,
tal vez estás más lejos de mítőlem ezer mérföldnél is
que a mil millas de distancia.messzebb vagy talán.

Me volvería atrásVisszafordulnék
por una palabra de aliento.egy bíztató szóért.
Si fuéramos como antesHa úgy volnánk, mint rég,
ni siquiera comenzaría.el sem indulnék.

Ojalá pudiera sentirBárcsak azt érezném,
que lo que pasó es insignificantesemmiség, ami történt
no enterraríanem temetném el
nuestro amor.a kettőnk szerelmét.

Me lastimaste, tus palabras hieren el corazónBántottál, szavad szíven talál
no temas, no lloraré, pero duele.ne félj, nem sírok, mégis fáj.
Me lastimaste, a veces me miras de esa maneraBántottál, néha úgy nézel rám,
estás más lejos cada díatávolabb vagy minden nappal már
no permites que te diganem hagyod, hogy elmondhassam,
qué mal eres para mí.rossz vagy hozzám.

Me lastimaste, estás por encima de cualquier milagroBántottál, túl vagy minden csodán,
que esperamos durante tantos añosmi csak ránk várt sok év során
me lastimastebántottál
y finalmente debo vers végre látnom kell már,
que para ti, lo que yo podía darneked, amit én adhattam
tiene poco valor.ennyit ér csupán.