Összetört a Szívem
Kihalt a város, épp csak pár lámpa ég,
Egy kis levél az arcomhoz ér, hagyom, vigye a szél,
Szerelmem áll a semmi szélén és a mélységbe néz,
Mit ér a vágy, ha elmúlt a tűz, ha más mellett élsz;
Refr.:
Úgy érzem összetört a szívem amióta nem találok rád,
Hogy elmondjam: többet érsz, mint minden kincsem,
Bárcsak hallhatnád...
Színek nélkül élnem, mondd el, meddig kell még,
A távolság, a föld és az ég, mondd, miért állt közénk?
Van úgy, hogy visszahúz a szívem, van, hogy szólít a múlt,
És mennem kell, mert nem múlhat el míg van visszaút;
Refr.
S ha lesz még nap, mely úgy ölel, hogy újra mellettem leszel,
És összebújva, álmodozva szebb világ jön el...
Én többé már nem engedhetlek el!
Refr. x 4
Mijn Hart Is Gebroken
De stad is uitgestorven, slechts een paar lichten branden,
Een klein blaadje raakt mijn gezicht, ik laat de wind het meenemen,
Mijn liefde staat aan de rand van het niets en kijkt in de diepte,
Wat heeft verlangen voor zin, als het vuur is gedoofd, als je bij iemand anders leeft;
Refrein:
Ik voel dat mijn hart is gebroken sinds ik je niet meer kan vinden,
Om te zeggen: je bent meer waard dan al mijn schatten,
Had je het maar kunnen horen...
Zonder kleuren leven, zeg me, hoe lang nog,
De afstand, de aarde en de lucht, zeg, waarom staat het tussen ons?
Soms trekt mijn hart me terug, soms roept het verleden,
En ik moet gaan, want het kan niet voorbij zijn zolang er een terugweg is;
Refrein.
En als er nog een dag komt, die me zo omarmt dat je weer bij me bent,
En samen geknuffeld, dromend, komt er een mooiere wereld...
Ik laat je nooit meer los!
Refrein x 4