Téli Ének
Jönnék, hogyha várnának, ha keserû- kínos vártának
Keserû- kínos rabja nem lennék…
Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyának
Ellent nem állhatna az ég…
Ha eljõ az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba-, hóba dermedten súgja:
Eljött újra a dermesztõ sötét.
Õsi a kéj, de így van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét lesz,
Ki csendben lehunyja két szemét…
Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már.
Árnyékok égnek, holt- hideg fények
Ha eljõ az út vége, hol talál?
Jégvirágon járok én…
Sûrû ködben, télben, erdõ rejtekén…
De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a
Tavasz dala is felzeng majd!
Canto Invernal
Vendría si me esperaran, si no fuera prisionero de amargos y dolorosos esperares
No sería prisionero de amargos y dolorosos esperares...
Permanecería si me permitieran, y el fuego bajo mis pasos alzaría vuelo
El cielo no podría resistirse...
Cuando llegue la noche, descenderé en silencio, mis labios congelados por el frío y la nieve susurrarán:
Ha regresado la helada oscuridad.
Antiguo es el placer, pero así está bien, he sufrido demasiado tiempo, y habrá de nuevo
Quien cierre silenciosamente sus dos ojos...
Canto invernal, sombras arden
Antorchas en el cielo, todo es ceniza ya.
Sombras arden, luces frías y muertas
Cuando llegue al final del camino, ¿dónde encontraré?
Caminaré sobre flores de hielo...
En densa niebla, en invierno, en el escondite del bosque...
Pero en la luz del sol volvería a vivir, me mantendrá en fiebre, y
¡La canción de primavera resonará de nuevo!