Hazatérés
Hazatérés (Returning Home)
Hajdanán-danában, szél, róna honában,
élet egy vitéz, neve Szépmezõ Szárnya.
Bölcs Puszta vérébõl, Arany Õs szívébõl
tûz lelke hozta az Alsó Világra.
Véle élt családja, két testvérfi bátyja,
Széptüzek Lángja, és Jószél Fúvása
Két szépséges nénje, Nap urunk asszonya,
Délibáb, s Tengerbe Pillantó hona.
Dús fûnek növését, pataknak zenéjét,
rónaság békéjét egyvalaki bánta.
Kalamóna neve, baj sötét szelleme,
cselszövõ Ármánynak hû szolgája.
Szépmezõ Szárnya, s két testvérbátyja,
küzdtek, mint bírtak az ártó ellen,
de fegyver nem fogja, varázs sem bírja
sötétbe fordult az Aranyos Szeglet.
Tûzkovács, látva ezt, fényt, tüzet, és vasat vett
nagy munkában bûvös kardot kovácsolt,
lángnak lett fegyvere, fény tiszta éneke,
gonoszságot üldözõ, rútnak megártó.
Szépmezõ Szárnyának, róna gazdájának,
szép Aranyos Szeglet jó urának
juttatta kezére, Ármányt hogy elûzze
békében élhessen népe pusztának.
Szép Aranyos Szeglet azontúl virágzik,
erdeiben napsugaras dal hangzik,
Szépmezõ Szárnya, s Hajnal gyermeki
örökkön-örökké e földet védik.
Retorno a casa
Retorno a casa
En tierras lejanas, viento, en la llanura de su tierra,
la vida de un valiente, llamado Alas de Pradera.
De la sabia sangre de la Estepa, del corazón dorado
el fuego del alma trajo al Mundo Inferior.
Con él vivía su familia, dos hermanos valientes,
la Llama de los Bellos Fuegos, y el Soplo del Buen Viento.
Dos hermosas tías, la señora de nuestro sol,
el espejismo y la mirada al mar de su tierra.
El crecimiento de la exuberante hierba, la música del arroyo,
la paz de la llanura fue alterada por uno solo.
Su nombre era Kalamóna, el oscuro espíritu de la desgracia,
el fiel sirviente del tramposo Ármány.
Alas de Pradera, y sus dos hermanos,
lucharon como pudieron contra el mal,
pero ni las armas los detenían, ni la magia podía
el Rincón Dorado se sumió en la oscuridad.
El Herrero de Fuego, al ver esto, tomó luz, fuego y hierro
en un gran trabajo forjó una espada mágica,
su arma se convirtió en fuego, su canto en pura luz,
perseguía la maldad, dañando a lo feo.
Alas de Pradera, dueño de la llanura,
el buen señor del Rincón Dorado
tenía en sus manos el poder de expulsar la desgracia
para que su pueblo pudiera vivir en paz en la estepa.
Desde entonces, el Rincón Dorado florece,
en sus bosques resuena la canción de los rayos de sol,
Alas de Pradera, y el niño del Amanecer
protegen esta tierra por siempre jamás.