Zách Klára
Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!
Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!
Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Szőke, leány, barna.
"királyasszony, néném,
Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én!
Beteg vagyok érte,
Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek!"
"jaj! öcsém, kázmér,
Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
Félek, bizony gyász ér!
Sietős az útam,
Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra." -
Megyen a királyné,
Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
Mind követik nyomba.
Könyörögne, - nem tud,
Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
Ki megyen elhozni?
"eredj fiam, klára,
Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn,
Ha nem a diványon."
Keresi a klára,
Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja!
Keresi a klára,
Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
De hiába várja.
Vissza se megy többé
Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
A halottak közzé.
Inkább temetőbe,
A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
Ősz atyja elébe!
"hej! lányom, lányom!
Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
Mondd meg, édes lyányom."
"jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
Taposs agyon engem...!"
Harangoznak délre,
Udvari ebédre;
Akkor mene felicián
A király elébe.
A király elébe,
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja - volt kezébe'.
"életed a lyányért
Erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért.
"gyermekemért gyermek:
Lajos, endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy gyulafi
Rohan a fegyvernek.
"hamar a gazembert...
Fiaim, - cselényi...!"
Ott levágák feliciánt
A király cselédi. -
"véres az ujjad,
Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
Fájdalom díjába?"
"mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;
A másik kettőért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét!"
Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!
Clara la Desdichada
Malos tiempos llegan,
Malas estrellas rondan.
¡Dios nos proteja de la gran desgracia
a nuestra amada patria húngara!
Malos tiempos llegan,
Malas estrellas rondan.
¡Dios nos proteja de la gran desgracia
a nuestra amada patria húngara!
El jardín de la reina
floreció al amanecer:
Rosa blanca, rosa roja...
Rubia, doncella, morena.
'Reina, tía mía,
al cielo te ruego:
Esa rosa, rosa roja
¡Oh, cómo la deseo!'
'Estoy enferma por ella,
siento palpitar mi corazón:
Si muero, seré el difunto
de una flor.'
'¡Ay, hermano, Casimiro,
no te la daré por cien! -
¡Vete! ¡Me enfado... no te da vergüenza?...
¡Temo, en verdad, que llegue el luto!'
'Es urgente mi camino,
al templo matutino:
Si estás enfermo, acuéstate
en mi diván de terciopelo.' -
La reina se va,
va al templo;
Hermosas flores, bellas doncellas
todas la siguen.
Ruega, - no puede,
no puede rezar;
Olvidó su libro de oraciones:
¿Quién irá a buscarlo?
'Ve, hijo mío, Clara,
¡Rápido, mi dulce hija!
La encontrarás de rodillas,
si no en el sofá.'
Clara busca,
pero no la encuentra:
La reina en el templo
la espera con dificultad.
Clara busca,
ha pasado una hora entera:
La reina en el templo
pero en vano la espera.
Ya no vuelve más
entre las bellas doncellas:
Preferiría ir al cementerio
entre los difuntos.
Mejor al cementerio,
en la tierra negra:
Que a aquel gran palacio
frente a su anciano padre.
'¡Ay, hija mía, hija mía!
¿Qué te pasa?
Ven, arrodíllate en mi regazo,
dime, dulce hija.'
'¡Ay, padre! No - no -
¡Ay, dónde debo estar!
Deja que abrace el polvo de tus pies, -
¡Písame hasta matarme...!'
Las campanas suenan al mediodía,
para la comida de la corte;
Entonces Felicia sube
ante el rey.
Ante el rey,
pero no para comer:
Con su espada vengativa
en la mano.
'Tu vida por la hija
de la reina Isabel!'
Buena suerte que salva
sus débiles cuatro dedos.
'Por mi hijo, por mi hijo:
¡Luis, Andrés, muere!'
Buena suerte que Gyulafi
corre hacia el arma.
'Rápido al villano...
¡Hijos míos, - cobarde...!'
Allí decapitaron a Felicia
los sirvientes del rey. -
'Tu dedo sangriento,
no sangra en vano:
¿Qué deseas ahora, mi reina,
a cambio del dolor?'
'Por mi dedo índice
la hija de tu hermosa cabellera;
Por mi gran dedo
la muerte terrible del hijo;
Por los otros dos,
el fin del yerno, la hija;
Por la caída de mi sangre roja
la extinción de toda la estirpe!'
Malos tiempos llegan,
Malas estrellas rondan.
¡Dios nos proteja de la gran desgracia
a nuestra amada patria húngara!