A Dudás
Égi bika, láncot szegő,
Éjjel kelő, hajnalt verő,
Két szarva közt, két szemével,
Fényes holdat is öklelő.
Fekete, mint éj sötétje
Tűz előtte, láng mögötte,
Legbátrabbnak utat kerít,
Forgandó szél húz fölötte.
Hej, lidércek mulatságában,
Fekete kecske zsákjában
Megszólaló, bűbáj-tevő,
Ürdüngök-fújta dudában.
Ott kell annak pokolvártán,
Ármányos közt ember, árván,
Nádsíp szavát, ím, tanulni,
Bűbájolni a dudáján.
,,Hő, kiáltok, hő, kiáltok!
Járva járjon, fogva fogjon!"
Aki dudás akar lenni
Pokolra kell annak menni
Ott kell néki megtanulni,
Hogyan kell a dudát fújni.
Ott is csak úgy fújja, fújja,
Benne van a világ búja.
A Dudás
Vaca celestial, clavando la lanza,
Despierta de noche, golpea el amanecer,
Entre sus dos cuernos, con sus dos ojos,
Incluso abraza la brillante luna.
Negro como la oscuridad de la noche,
Fuego delante, llamas detrás,
Encuentra el camino para el más valiente,
El viento cambiante sopla sobre él.
Oh, en la diversión de los espíritus,
En el saco de la cabra negra,
Que habla, que encanta,
En la gaita tocada por los duendes.
Allí, en el infierno mismo,
Entre la astucia de los hombres, solitario,
Aprenderá el sonido de la flauta de caña,
Encantando con su gaita.
'¡Calor, grito, calor, grito!
¡Andando andará, atrapando atrapará!'
Quien quiera ser gaitero,
Al infierno debe ir,
Allí aprenderá,
Cómo tocar la gaita.
Allí, soplará, soplará,
En ella está la tristeza del mundo.