A Juhászlegény Balladája
Szép sarjú juhászlegény őrözgeté
Végtelen sok johát, ezer báránykáját,
Aós amint őrzé, nagy szívvel keríté,
Fúja, fúvogatja mindig furulyáját.
Zöld mezőben szerte, nagy határnyi réten,
Legelészik rajta néztelen sok nyája.
Szép fehér juhászlegény el sosem búsula,
Míg szeretője dalát fújja, fúddogálja.
Amott jövend három gonosz disznóőrző,
Csizmában a késük, övükben a balta:
,,Adjon isten víg napokat, szép juhászlegény,
Éles késeinkkel sok johod add el nékünk ma!"
Nem adom el, még egyet sem, nem eladni vagynak,
Kedvesem ma este vár, hogy rovást együtt tesszük!
,,Ha nem adod szép szerént, mit kérünk, juhász,
Éles késeinkkel mink bizony fejedet vesszük!"
Ha fejem veszitek, szép piros véremet,
Temessetek báránykám jászlába engemet,
Kisebb furulyámat megbúsult fejemhez,
Nagyobb furulyámat lábamhoz tegyétek!
Ha felülről fú szél, mindig fúddogálja, s
Ha alulról fú szél, fújja, fúddogálja,
Békén nyughatnék immár,
Kedvesem dalát, ha fújja, az vigyáz majd rám!
Lovam haját lefelé fújja a szél,
Köszönöm, rózsám, hogy eddig szerettél,
S azt is igen, hogy engemet megvettél,
Hogy nálamnál szebb szeretőt kerestél.
Adjon isten szebbet, s jobbat nálamnál,
Nekem pedig csak olyat, mint te vó'tál!
Adjon olyant, kinek lova, szekere,
Egyen meg a keserűség mellette!
La Balada del Pastor Juhász
Hermoso pastor de ovejas vigilaba,
Con innumerables ovejas, mil corderitos,
Mientras las cuidaba con gran corazón,
Sopla, silba siempre su flauta.
En el verde campo, en vastos prados,
Pastan sus rebaños sin ser vistos.
El hermoso pastor de ovejas nunca se entristece,
Mientras su amada canta, él silba.
Allá vienen tres malvados guardianes de cerdos,
Con cuchillos en las botas, hachas en el cinturón:
'Que Dios te dé días felices, bello pastor,
¡Con nuestras afiladas cuchillas, vende tus ovejas hoy!'
No venderé ni una sola, no están en venta,
Mi amada me espera esta noche para estar juntos.
'Si no las das como es debido, lo que pedimos, pastor,
¡Con nuestras afiladas cuchillas, tu cabeza tomaremos!'
Si me quitáis la cabeza, mi sangre roja,
Enterradme junto a mis corderitos,
Poned mi pequeña flauta junto a mi cabeza afligida,
Y la más grande junto a mis pies.
Si el viento sopla desde arriba, siempre silba,
Y si sopla desde abajo, silba también,
Descansaría en paz,
Cuando mi amada cante, ella cuidará de mí.
El viento sopla hacia abajo el cabello de mi caballo,
Gracias, mi rosa, por amarme hasta ahora,
Y también por comprarme,
Por buscar un amante más hermoso que yo.
Que Dios te dé uno más hermoso y mejor que yo,
Y a mí solo uno como tú fuiste.
Que te dé uno con caballo y carro,
Que la amargura lo acompañe.'