Áldás
Adott, és nevelt
Kacagó, dús ártatlan világ
Zengte énekét, nap ragyogta
Színes hajnalát
Nyárról énekelt
Fakadó, még sápatag virág
Élte életét, fény színezte
Míves, szép szavát
Kósza szél felelt
Elmesélte ősi szép regét
Az égig érő fát, lombja közt
Esthajnal csillagát
Éji ég alatt
Az egy csillag lángja útra kél
Gyúlatlan ragyog, és végül
Újra nyárba ér
Új életet hoz majd a fény
Új életet, lángot, reményt
Világunk végül újra nyárba ér
Amikor a hajnal fénye az égig ér
Bendición
Adoptado y criado
Riendo, en un mundo inocente y abundante
Cantó su canción, el sol brillaba
El amanecer colorido
Cantó sobre el verano
Floreciendo, aún con flores marchitas
Vivió su vida, la luz coloreó
Sus palabras elaboradas y hermosas
El viento errante respondió
Contó una antigua y hermosa leyenda
El árbol que alcanza el cielo, entre sus hojas
La estrella del amanecer
Bajo el cielo nocturno
La llama de una estrella se pone en marcha
Brilla sin ser encendida, y finalmente
Vuelve al verano
La luz traerá una nueva vida
Una nueva vida, fuego, esperanza
Nuestro mundo finalmente vuelve al verano
Cuando la luz del amanecer alcanza el cielo