Dózsa Rongyosa
Parasztvezér, szava eleven láng
Kereszteshadak, kapán, kaszán
Hangjuk égre zeng, dühük égő
Úrféle nem maradhat élő
Éhes áradat, üszök és rom
Dühből gyűlölet, mi fájdalom
Vérpatak folyik, dögvész mulat
Húszerez paraszt ha kaszára kap
Nem leszünk soha rabigán már
Asszonyunk, fiunk, haza is vár
Dolga van elég a hadaknak
Zsarnokink míg nyakunkon maradnak
Vezesd néped, jó dózsa vezér
Énekünk, hegyre völgybe elér
Hallja meg az úr, hallja paraszt
Dózsa rongyosa, íme, hogy mulat
Székely dózsa györgy, eleven láng
Hangja, mint vihar, az éjszakán
Tüzek gyúlanak, remeg a föld
Rongyosok dühe mindent elsöpör
Dózsa, adj hitet, veled az ég
Zsarnokink hadát te vered szét
Szolga lesz szabad, halld igazát
Állatokként nem élhetünk tovább
Ütik a rézdobot, hoznak véres kardot
Lovam nyereg alatt, magam fegyver alatt
Kard az oldalamon, a lovamon nyereg
Menni kell galambom, az isten áldjon meg!
Felettem kard fordul, piros vérem csordul
Sirass édesanyám, sirass kedves rózsám!
El Harapiento de Dózsa
Líder campesino, sus palabras son fuego vivo
Cruzadas, guadañas, hoces
Su voz resuena en el cielo, su ira arde
Ningún señor puede permanecer vivo
Una marea hambrienta, ceniza y ruina
Odio alimentado por la ira, qué dolor
Un río de sangre fluye, la peste se divierte
Veinte campesinos caen bajo la guadaña
Nunca seremos esclavos de nuevo
Nuestras mujeres, nuestros hijos, también esperan en casa
Los ejércitos tienen suficiente trabajo
Mientras los tiranos sigan sobre nosotros
Lidera a tu pueblo, buen líder Dózsa
Nuestra canción llega a las montañas y valles
Que el señor escuche, que escuche el campesino
El Harapiento de Dózsa, aquí está para divertirse
Dózsa György de Székely, fuego vivo
Su voz, como una tormenta en la noche
Las llamas se encienden, la tierra tiembla
La furia de los harapientos lo arrasa todo
Dózsa, da fe, el cielo está contigo
Tú desbaratas el ejército de los tiranos
El siervo será libre, escucha su verdad
No podemos vivir más como animales
Golpean el tambor de cobre, traen espadas ensangrentadas
Mi caballo bajo la silla, yo bajo las armas
La espada en mi cintura, el caballo bajo mí
Debo ir, mi paloma, que Dios te bendiga
Sobre mí la espada gira, mi sangre roja fluye
Llora por mí, madre querida, llora por mi dulce rosa