Tündérkert
Bánat, bánat, de megettél,
Mennyit a földbe nem tettél,
Be jobb volna, odatennél,
Csak a búval ne értenél
Meg kell a búzának érni
Mert minden nap új szél éri,
El kell a szívemnek fogyni,
Mert minden nap új bú éri
Erdő, erdő, de magas vagy,
Szülőhazám, de messze vagy,
Ha az erdőt levághatnám,
Határidat megláthatnám
Mikor haz'ol elindultam,
Szívem is volt, nem búsultam,
Határimat meghaladtam,
Szívem se volt, úgy búsultam
Otthon voltál, otthon lész,
Ahol csak jársz, merre lépsz,
Kék hegyek, ha nyílanak,
Lássa ég is: Hazaérsz
Hazatérsz, tovább nem mégy,
Ember voltál, ember légy
Kék hegyek, ha nyílanak,
Otthon vagy, tovább nem mégy
Jardín de Hadas
Tristeza, tristeza, pero me has comido,
Cuánto en la tierra no has puesto,
Sería mejor, lo pondrías allí,
Solo con la tristeza no entenderías
La tristeza tiene que llegar al trigo
Porque cada día un nuevo viento lo alcanza,
Mi corazón tiene que desaparecer
Porque cada día una nueva tristeza lo alcanza
Bosque, bosque, pero eres alto,
Mi tierra natal, pero estás lejos,
Si pudiera talar el bosque,
Podría ver mi límite
Cuando me fui de casa,
Mi corazón también estaba, no me entristecí,
Sobrepasé mi límite,
Mi corazón no estaba, así me entristecí
Estabas en casa, estarás en casa,
Dondequiera que vayas, dondequiera que pises,
Si las montañas azules se abren,
Que el cielo también vea: Regresarás a casa
Regresarás a casa, no irás más lejos,
Fuiste humano, sé humano
Si las montañas azules se abren,
Estás en casa, no irás más lejos