Dadogva
Dadogva
ne hagyj engem itt
értõk között egyedül
hát miféle világ ez
milyen világ
én a tied akarok lenni
csak a tied
neked nyújtani a bennem növõ
nagy könyveket dadogva
a boldogság fehér csúcsairól
lehet csak igazán mélyre bukni
vak zuhanással
de meddig még
talán túl sok volt a csend
éhes akartam lenni
s lám
éhségem koldusoké
a fények utcáin vándorlok néha
de irdatlan kõtemplomban
rebegõ emberek között
hajtanám fejem a csendbe megint
gyertyák
vágyam is formátlan
nehéz gyertyaként pislog
egyre mélyebbrõl
én hinni akarok
vakká lenni, ki boldog
méltóságom oltárodon
isten legyél
s én buzgó szolgád
isten legyél
s én világtalan szolgád
ki a mennyekkel szemében pusztul
errõl a földrõl.
Dadogva
Dadogva
no me dejes aquí
entre los entendidos solo
¿qué tipo de mundo es este?
qué mundo
quiero ser tuyo
solo tuyo
ofrecerte los grandes libros
que crecen en mí balbuceando
sobre las cimas blancas de la felicidad
quizás solo se pueda caer realmente profundo
con una caída ciega
pero hasta cuándo
tal vez hubo demasiado silencio
quería tener hambre
y mira
mi hambre es de mendigo
a veces camino por las calles de luces
pero en una inmensa iglesia de piedra
entre personas murmurantes
inclinaría mi cabeza de nuevo hacia el silencio
velas
mi deseo también es informe
parpadea como una vela pesada
cada vez más profundo
quiero creer
ser ciego, ser feliz
mi dignidad en tu altar
sé Dios
y yo tu devoto ferviente
sé Dios
y yo tu devoto ciego
que perece a los ojos de los cielos
de esta tierra.