Új Glória
Akár a hajnalba nyúló hosszú álomfonál
Nyughatatlanná vált most a világ
Percei pengeként vágnak sûrû forró ereket át
Nem hagyva mást csak hideg, jéghideg ûrt maga után
Álmos fáradt az éjjel lágy esõ csordogál
Fentrõl a mélybe hullva s végig a templom falán
A márvány oltáron fekve kérlek most úgy ölelj át
Ahogy az esõ hangjai ölelik az éjszakát
Megfagyott márvány ágyon utolsó forró óránk
Elõttünk nincs más semmi csak a kéj s majd a halál
Angyalok fájó hangja Istennek fájó keresztjén
Halk sikolyod újra írja mi most enyém még
Most fáj még - de halálunkkal boldogságunk kél
Remélj s majd én - új glóriádat elhozom ma még
Azt sosem…
Nueva Gloria
Como un largo hilo de sueños que se extiende hasta el amanecer
El mundo se ha vuelto inquieto ahora
Sus segundos cortan como cuchillos a través de densas corrientes calientes
No dejando más que un frío, un frío helado vacío detrás
La noche somnolienta y cansada deja caer suave lluvia
Cayendo desde lo alto hasta lo profundo y a lo largo del muro del templo
Tumbado en el altar de mármol, te pido que me abraces así
Como los sonidos de la lluvia abrazan la noche
En nuestra última hora de calor, en la cama de mármol congelada
No hay nada más ante nosotros, solo el placer y luego la muerte
La voz dolorosa de los ángeles en la cruz dolorosa de Dios
Tu suave grito escribe de nuevo lo que ahora es mío
Aún duele, pero con nuestra muerte nace nuestra felicidad
Espera y luego yo traeré tu nueva gloria hoy
Eso nunca...