Répa Blues
Hajdanán, amikor még fiatal voltam és eros
Nagy volt a répám, hosszú, vastag, és szorös
Minden lyukra olyan keményen állt, mint egy cölöp
És amelyik hagyta magát, mindbe jól beledöfött
De engem is megmérgezett a szerelem betegsége
És lefixáltam egy szorös puncit örök idokre
20 évig minden nap rájárt az asszony
De egyszer aztán nem állt föl, csak lógott mint egy rongy
Ó, drága répám, hogy hiányzol nekem
Már csak emlék az, amikor jó barátod volt a kezem
Nélküled más az élet, és kevesebb az élvezet
Szomorú, hogy már csak akkor látlak, ha moslak, vagy pisálok veled
Mikor az asszony megkérdezte, miért lóg lefele
Azt mondtam neki, hogy csak a csizmámat nézi meg
Erre azt mondta, vegyek fel egy kalapot, hátha úgy jobb lesz
De a répámat ez nem érdekelte, és nézte tovább az anyaföldet
Végül vettem rá gyógyszert, mert hallottam, hogy segít
És öt év szünet után, újra megdöftem a puncit
De túladagoltam a gyógyszert, és a répám majdnem eltörött
Soha nem fog már nunit szúrni, a sorsa megpecsételodött
Ó, drága répám, hogy hiányzol nekem
Már csak emlék az, amikor jó barátod volt a kezem
Nélküled más az élet, és kevesebb az élvezet
Szomorú, hogy már csak akkor látlak, ha moslak, vagy pisálok veled
Blues de la Zanahoria
Hace mucho tiempo, cuando era joven y fuerte
Mi zanahoria era grande, larga, gruesa y peluda
Se mantenía firme en cada agujero como un poste
Y aquellos que se dejaban, eran atravesados profundamente
Pero también fui envenenado por la enfermedad del amor
Y me comprometí con un coño peludo por toda la eternidad
Durante 20 años, la mujer lo usó todos los días
Pero una vez, ya no se levantó, solo colgaba como un trapo
Oh, querida zanahoria, cómo te echo de menos
Solo queda el recuerdo de cuando eras mi buen amigo
Sin ti, la vida es diferente y menos placentera
Es triste que solo te vea cuando te lavo o meo contigo
Cuando la mujer me preguntó por qué colgaba hacia abajo
Le dije que solo estaba mirando mis botas
Ella me dijo que me pusiera un sombrero, tal vez así estaría mejor
Pero a la zanahoria no le importaba, seguía mirando la tierra
Finalmente tomé medicamentos, porque escuché que ayudarían
Y después de cinco años de descanso, volví a clavar el coño
Pero me pasé con la dosis y casi rompí mi zanahoria
Nunca más pinchará un coño, su destino está sellado
Oh, querida zanahoria, cómo te echo de menos
Solo queda el recuerdo de cuando eras mi buen amigo
Sin ti, la vida es diferente y menos placentera
Es triste que solo te vea cuando te lavo o meo contigo