A Nap És A Szél Háza
A Nap És A Szél Háza (House Of Sun And Wind)
Szegény asszony, volt neki hét fia
Járt nap-nap után napszámba.
Egy nap nem kapott már más egyebet,
Egyetlen csupor sebes tejet.
Lelkére kötötte a hét fiúnak,
Minden ételük e kis tej.
Nem szabad hozzája nyúlni, elébb
Szaporítni kell liszttel.
Asszony este jõ, és csepp tej se volt,
Mérgében mondá fiúknak:
Most, ha megettétek mind a tejet,
Heten hét hollóvá váljatok!
Búsula az asszony, hogy tudta õ
Édes vérit így átkozni?
Repül a hét holló, vissza se jõ,
Gyermek nélkül kellett maradni.
Hogyha Napra nézne tán, nem lelé a hét szép fiát,
Holdra nézne, szél sírja bánatát,
Csendre lelke nem talál, sírás sem békít,
Hét holló az égbõl nem jön vissza már.
Sziklák, kövek, hát beszéljetek!
Fák, csillagok se hallgassatok!
Véreim, hét szép holló fiam,
Megtaláljatok!
Nem láthatod már hét szép fiad,
Nem tudhatod lábuk merre jár,
Testvér, ha volna, cinkemadár,
Õ segíthetne talán.
Elindult hát végre táltos fiú,
Testvéri nyomát föllelni,
Nap házában, Szél házában ha járt,
Szél mondta, végül mit kell tenni.
Malom õrli testük, de nem halnak el,
Véred cseppentsd ételükbe.
Hét fiúnak átkát az töri meg,
Együtt lesztek mindörökre.
Fényesen ragyog nyolc csillag fenn az égen,
Ragyognak talán, míg világ a világ.
Asszony, hogyha eljõ nyári éjjel
Felnézve látja együtt nyolc fiát.
Fényesen ragyog szép Fias fenn az égen,
Ragyog már talán míg világ a világ.
El nem választja õket többé már semmi,
Fényük beragyogja nyári éjszakát.
La Casa del Sol y el Viento
La Casa del Sol y el Viento
Pobre mujer, tenía siete hijos
Iba día tras día a ordeñar.
Un día no recibió nada más,
Solo un jarro de leche agria.
Les encomendó a los siete hijos,
Toda su comida era esa leche.
No debían tocarla, primero
Debían mezclarla con harina.
La mujer regresó esa noche y no había ni una gota de leche,
En su enojo les dijo a los hijos:
Si se han bebido toda la leche,
¡Se convertirán en siete cuervos!
La mujer se lamentaba, ¿cómo pudo
Maldecir a sus dulces hijos de esta manera?
Los siete cuervos vuelan y no regresan,
Debió quedarse sin hijos.
Si mirara al Sol, no encontraría a sus siete hermosos hijos,
Si mirara a la Luna, el viento llora su tristeza,
No encuentra paz en el silencio, el llanto no consuela,
Los siete cuervos del cielo no regresarán.
Rocas, piedras, ¡hablen!
Árboles, estrellas, ¡no callen!
Mis sangres, mis siete hermosos hijos cuervos,
¡Encuéntrenlos!
Ya no puedes ver a tus siete hermosos hijos,
No sabes por dónde andan sus pasos,
Hermano, si existieras, quizás un pinzón,
Podría ayudar en esta situación.
Finalmente partió el valiente muchacho,
Para encontrar las huellas de sus hermanos,
En la casa del Sol, en la casa del Viento, al llegar,
El Viento le dijo qué debía hacer.
El molino muele sus cuerpos, pero no mueren,
Debes verter tu sangre en su comida.
La maldición de los siete hijos se rompe así,
Estarán juntos por siempre.
Brillan ocho estrellas en el cielo,
Quizás brillen mientras exista el mundo.
La mujer, cuando llegue la noche de verano,
Al mirar verá a sus ocho hijos juntos.
Brilla hermoso el Hijo en el cielo,
Brilla ya quizás mientras exista el mundo.
Nada los separará nunca más,
Su luz ilumina la noche de verano.