Galamb
Galamb
Látom a szép eget fölöttünk fényleni,
Békesség csillagát rajtunk lengedezni.
Talán vérmezõben háromszínû zászló,
A Seregek Ura legyen oltalmazóm!
Nem szánom véremet ontani hazámért,
Mégis fáj a lelkem az én otthonomért.
A bús harangok is néma hangon szólnak,
Mikor indulni kell a szegény katonának.
Mert még a fecske is, ahol nevelkedik,
Búsan énekel, ha indulni kelletik.
Felkötöm a kardot apámért, s anyámért,
Megforgatom én a szép magyar hazámért!
Köszönöm, Anyám, hogy felneveltél,
Értem annyi könnyet kiejtettél.
Én azt most már vissza nem szolgálom,
Áldjon meg az Isten, azt kívánom.
Köszönöm, Anyám, hogy nem neveltél,
Értem semmi könnyet nem ejtettél.
Én ezt most már vissza nem szolgálom,
Verjen meg az Isten, azt kívánom.
Elindultam szép hazámból,
Vitézlõ magyar világból,
Visszanéztem félutamból,
Szemembõl a könny kicsordul.
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Iszonyú vész gyûl mostan a hazánkra,
Pogány hadak véres támadása.
Váraknak eleste, falvaknak futása,
Vérbe borult nemzetünknek hazája.
Sír a szél, sírjon vele két szemem is,
Vár-e még a kedvesem, hogyha szeret is?
Áll-e még a ház, ahol megszülettem?
Szép hazánkat soha el nem feledem.
Paloma
Paloma
Veo el hermoso cielo brillar sobre nosotros,
La estrella de la paz ondeando sobre nosotros.
Quizás en un campo de batalla ondee una bandera tricolor,
¡Que el Señor de los Ejércitos sea mi protector!
No escatimo mi sangre por derramarla por mi patria,
Aun así, mi alma duele por mi hogar.
Las campanas tristes también suenan en silencio,
Cuando es hora de partir para el pobre soldado.
Incluso la golondrina, donde crece,
Canta tristemente cuando debe partir.
Me pongo la espada por mi padre y mi madre,
¡Defenderé mi hermosa patria húngara!
Gracias, Madre, por criarme,
Por derramar tantas lágrimas por mí.
Yo ya no puedo devolver eso,
Que Dios me bendiga, eso deseo.
Gracias, Madre, por no criarme,
Por no derramar lágrimas por mí.
Yo ya no puedo devolver eso,
Que Dios me castigue, eso deseo.
Partí de mi hermosa patria,
Del valiente mundo húngaro,
Miré hacia atrás a mitad de camino,
Las lágrimas brotan de mis ojos.
Mi almuerzo es triste, mi cena es triste,
Infeliz en cada hora.
Miro el cielo estrellado,
Lloro lo suficiente debajo de él.
Una terrible desgracia se cierne sobre nuestra patria,
El ataque sangriento de las hordas paganas.
Caída de castillos, huida de pueblos,
La tierra de nuestra nación se tiñe de sangre.
Llora el viento, que lloren mis dos ojos también,
¿Aún espera mi amada, aunque me ame?
¿Aún está en pie la casa donde nací?
Nunca olvidaré nuestra hermosa patria.