Táltosének
Táltosének
Tudó, büszke, ékes, szabad,
Napot éri, ha felzeng szavad.
Énekedben Tavasz sarjad, s
Fénylátóként minden sarjad,
Éli majd, várja, mi jõ,
A hó alól nap virága nõ.
Áldást oszt arca a fénynek,
Dala örömnek és reménynek.
Sötétbõl világra zendül,
(Sírok nyílnak, íjhúr pendül.)
Az elnyomottak igazsága,
Eleink harca nem vész kárba:
Csillagúton, lobogók között,
Fényes Napunk arca elött,
Eljõ ismét az égi sereg,
Igazakat a tûzbe vezet!
Könny a könnyel, vér a vérrel,
Esõ széllel, jégveréssel.
Kalász földdel, föld a röggel,
Nap sötéttel, hold az éjjel.
Folyó tóval, patak kúttal,
Hegy a völggyel, vadon úttal.
Vitéz félõt, holt az élõt:
Hívja, várja, tartsa, áldja!
Canto del Táltos
Canto del Táltos
Sabio, orgulloso, magnífico, libre,
El sol brilla cuando resuena tu palabra.
En tu canto brota la Primavera,
Como vidente, todo florece.
Vivirá, esperará lo que vendrá,
La flor del sol crecerá bajo la nieve.
Su rostro bendice la luz,
Su canción es alegría y esperanza.
Desde la oscuridad resuena al mundo,
(Los sepulcros se abren, el arco se tensa.)
La verdad de los oprimidos,
La lucha de nuestros ancestros no se pierde en vano:
Por la Vía Láctea, entre banderas,
Ante el rostro de nuestro brillante Sol,
Vuelve la hueste celestial,
¡Guiando a los justos hacia el fuego!
Lágrima con lágrima, sangre con sangre,
Lluvia con viento, granizo con hielo.
Espiga con tierra, tierra con barro,
Sol con oscuridad, luna con noche.
Río con lago, arroyo con pozo,
Montaña con valle, desierto con camino.
Valiente teme, muerto vive:
¡Llama, espera, sostén, bendice!