395px

Clara la Reina

Echo of Dalriada

Zách Klára

Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Sz?ke, leány, barna.

"Királyasszony, néném,
Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én!"

"Beteg vagyok érte,
Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek!"

"Jaj! öcsém, Kázmér,
Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
Félek, bizony gyász ér!"

"Siet?s az utam,
Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra." -

Megyen a királyné,
Megyen a templomba;
Szép virágok, deli sz?zek
Mind követik nyomba.

Könyörögne, - nem tud,
Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
Ki megyen elhozni?

"Eredj fiam, Klára,
Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdepl?n,
Ha nem a diványon."

Keresi a Klára,
Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja!

Keresi a Klára,
Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
De hiába várja.

Vissza se megy többé
Deli sz?zek közzé:
Inkább menne temet?be
A halottak közzé.

Inkább temet?be,
A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
?sz atyja elébe!

"Hej! lányom, lányom!
Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
Mondd meg, édes lyányom."

"Jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
Taposs agyon engem...!"

Harangoznak délre,
Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
A király elébe.

A király elébe,
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja - volt kezébe'.

"Életed a lyányért
Erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért.

"Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek.

"Hamar a gazembert...
Fiaim, - Cselényi...!"
Ott levágák Feliciánt
A király cselédi. -

"Véres az ujjad,
Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi n?m,
Fájdalom dijába?"

"Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;"

"A másik kett?ért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét!"

Rossz id?ket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!

Clara la Reina

En el jardín de la reina
Floreció al amanecer:
Rosa blanca, rosa roja...
Rubia, doncella, morena.

'Reina, mi tía,
Al cielo te pido:
Esa rosa, rosa roja
¡Oh, cómo la quiero!'

'Enfermo estoy por ella,
Siento latir mi corazón:
Si muero, de una flor
Seré el difunto.'

'¡Ay, hermano, Casimiro,
No la doy por cien! -
¡Vete! ¡Me enfado... no te da vergüenza?...
¡Temo, en verdad, la tristeza!'

'Apresurado está mi camino,
Hacia la iglesia matutina:
Si estás enfermo, acuéstate
En mi diván de terciopelo.' -

La reina se va,
Va hacia la iglesia;
Hermosas flores, bellas doncellas
Todos la siguen.

Rogaría, - no puede,
No puede rezar;
Olvidó su libro de oraciones:
¿Quién irá a buscarlo?

'Ve, hijo mío, Clara,
Rápido, mi dulce niña!
La encontrarás de rodillas,
Si no, en el sofá.'

Clara busca,
Pero no la encuentra:
La reina en la iglesia
La espera con dificultad.

Clara busca,
Ya una hora completa:
La reina en la iglesia
Pero en vano espera.

Ya no vuelve más
Entre las bellas doncellas:
Preferiría ir al cementerio
Entre los difuntos.

Mejor al cementerio,
A la tierra negra:
Que a aquel gran palacio
Frente a su padre.

'¡Oh, hija mía, hija mía!
¿Qué te pasa?
Ven, recuéstate en mi regazo,
Dime, mi dulce niña.'

'¡Ay, padre! no - no -
¡Ay, a dónde debo ir!
Deja que abrace el polvo de tus pies, -
¡Písame hasta matarme...!'

Las campanas suenan al mediodía,
Para la comida de la corte;
Entonces va Feliciano
Ante el rey.

Ante el rey,
Pero no a comer:
Con venganza terrible
La espada empuñó.

'Tu vida por la niña
Reina Isabel!'
Buena suerte que salva
Sus débiles dedos.

'Por mi hijo por tu hijo:
Luis, Andrés, muere!'
Buena suerte que Gyulafi
Corre hacia el arma.

'Rápido al villano...
¡Hijos míos, Cselényi...!'
Allí decapitaron a Feliciano
Los sirvientes del rey. -

'Sangriento está tu dedo,
No sangra en vano:
¿Qué deseas ahora, mi reina,
A cambio del dolor?'

'Por mi dedo índice
La hija de la hermosa doncella;
Por mi dedo mayor el hijo del joven
Su muerte atroz;'

'Por los otros dos
El fin del yerno, la hija;
Por la caída de mi sangre roja
La extinción de toda la estirpe!'

Malos tiempos llegan,
Malos astros se alinean.
¡Dios protege a nuestra gran nación
De un gran desastre!

Escrita por: